Család és párkapcsolat

#anyós #határok
Kedves Szakértők!
Az anyòsom nem èrti a hatàrokat, miòta megszületett a lànyom folyamatosa konfliktus közte ès köztem. Szülès előtt 2 hèttel jött külföldről, vègül 8 hétig maradt annak ellenère, hogy nem igènyeltem. Emiatt nem tudtam ràhangolòdni a szülèsre, illetve utàna a babàmra. Folyton kikapta a lànyomat a kezemből ès megsèrtődött, ha nem adtam neki oda, ha sìrt.

Ùgy èrezem a fia ès èn is semmit nemtudò gyerekek vagyunk a szàmàra. Nem tartotta tiszteletben a kérésem ( gyerek mellett semmi TV, ha ùj helyre megyünk nàlam van a lànyom). Gyermekàgyi időszak alatt szülès utàni szorongàsom volt, ami miatt sokszor ingerülten reagàltam, de ő ezeket abszolùt nem volt kèpes toleràlni.

Az anyòsom segìteni szeretne, viszont ùgy érzem csak a sajàt megnyugtatàsàra. Főàllàsù anya, ìgy szàmàra alap a patika tisztasàgù lakàs. Èn nem bànom, ha szalad és a lànyommal vagyok. Ilyen időszak, viszont folyamatosan felhàborodott, hogy nem èrdekel a hàztartàs ( gyermekàgy alatt).
Volt pàr nagyobb vita (ő egyàltalàn nem èrti, mi a problèmàm), amikor közölte, hogy a fiàèrt meghalna (ott esett le, hogy teljesen màrtìr szerepben làtja magàt).

A koronavìrus komolyra fordulàsa előtt meglátogattuk őket külföldön ès gyakorlatilag hònapokra ott ragadtunk. A helyzet folytatòdott, gyakorlatilag a lànyomat a megkèrdezèsem nèlkül vitte el szomszèdolni, csak bejelentette. És amikor a megbeszèlt idő utàn bőven nem èrt vissza, felhàborodott, hogy mièrt szàmoltatom el.

Ismèt nem fogja fel, hogy ez nagyon nem okè ès èn vagyok a lànyom anyja. Sokszor, ha èppen megsèrtődik nem köszön, nem szòl hozzàm, vagy ha igen, lekezelő. Ùgy èrzem tùlmutat rajtunk màr a helyzet ès sokszor direkt keresem benne a hibàt/tùl èrzèkeny vagyok vele szemben ès nem tudom reàlisan megìtèlni a szituàciòkat. Sokszor ràmszòl hogy ezt-azt mièrt nem tettem a baba tàskàjàba (amire nincs is szüksèg vègül).

Azt èrzem, hogy a fèrjemet ès engem is gyerekkènt kezelnek a szemükben nincs anyai tekintèlyem. A fèrjem pròbàl egyensùlyozni, de ez nem az a helyzet. Tudom, hogy nègyszemközt szokott az anyukàjàval beszèlni, hogy ha sok a viselkedèse. Èn is kèsőn kapcsoltam, nem àlltam ki magamèrt, szabtam hatàrokat időben, bàr nem èrzem, hogy a fèrjem szüleivel( akivel korlàtolt a közös nyelv) az èn feladatom lenne.

A lànyom ès a hàzassàgom èrdekèben szeretnèk normàlis helyzetet kialakìtani, vagy hogy legalàbb a kisebb megjegyzèseket el tudjam engedni ès ne robbanjak. Ìgy is sajnàlom, hogy a lànyomnak hònapokig feszült helyzetben kellett èlnie.
Viszont sokszor azt èrzem, hogy a fèrjem az aktuàlis nyugalom èrdekèben kicsinyìti a problèmàimat èn pedig nèha el is hiszem ès bűntudatom van.

Egyèb komolyabb konfliktusunk nincs ès nem is volt a fèrjemmel, aki amùgy szuper apa. Ha Ő beszèl is vele, (pl. Nàlunk aludtak, kèrès nèlkül lesikàlta a tűzhelyet, törölközőt cserèl ( honnan tudja, hol tartjuk?)) hogy ez nem okè, de nincs eredmènye.

Ùgy èrzem eszköztelen vagyok vele szemben. Ha àtlèpi a hatàrokat nem tudom mi legyen a következmèny. Az elmùlt napokban besokaltam ès miutàn egèsz nap megmondta, mit csinàljak a lànyommal. Ràszòltam, hogy tudom mik az igènyei, megy egyedül is. Olyan mèrtèkben kiakadt emiatt , hogy nem szòl hozzàm. Aznap nàlunk èjszakàztak, a lànyom felèbredt, bejött a szobàba ès konkrètan nem köszönt csak fogta ès kivitte a szobàbòl, utàna megkèrdezès nèlkül a lakòparkunk kertjèbe. Ignoràlàssal büntet, ami a fèrjem szerint nem igaz, csak megsèrtődött.

Viszont ez nekem nem fèr bele. Nèha azt èrzem, hogy tùl reagàlom, de belül tudom, hogy nincs ez rendben. Megbeszèltük a fèrjemmel, hogy kevesebbet megyünk hozzàjuk. Aminek örülök, viszont èn nem szeretnèk egyenlőre olyan helyre menni, ahol nem làtnak szìvesen. Amit ő csinàl tudatos tiszteletlensèg, az enyèm pedig egy kifakadàs volt.