Kapcsolódó cikkek
Apa elköltözött
#megcsalás #apaelköltözött
Kedves Szakértők!
Van 3 imádni való fiam. Egy 6 éves, egy 3,5 éves és egy 11 hónapos. Férjem 13 év után július elején elköltözött a barátnőjéhez, én nem sokkal a költözés előtt szereztem tudomást a hölgyről, bár már egy ideje gyanakodtam, de mindig tagadott a férjem. Azóta a gyerekeket 4-szer látogatta meg 1-2 órára, ebből egyszer moziba vitte őket. Nagyon hiányzik a nagyoknak, főleg a 6 évesnek. Említettem a férjemnek, hogy ne 1-1,5 hetente jöjjön 1-2 órára, mert kevés nekik, de azt mondta nincs több ideje és nem érdekli, hogy nekem ez nem tetszik. Ha elvihetné őket, akkor több ideje lenne, mert hát 1,5 órát utazik ide hozzájuk, meg annyit vissza is (Budapesten belül). Mondom bármikor elviheti őket, de ő úgy gondolja, hogy aludjanak is nála (és a hölgynél). Én ezt korainak érzem. Most költözött el, nem tudnak az új néniről, korainak érzem őket még ezzel is sokkolni. Mikor kérdik tőle, hogy hova megy, mindig csak azt mondja, hogy oda, ahol lakik.
Azt, hogy elköltözik, azt is nekem kellett nekik elmondanom. Míg mi külföldön voltunk Apukámnál, addig ő elköltözött (az új házból, ahova június elején költöztünk be együtt). Alapvetően nagyon anyásak, de nagyon szeretik az apjukat is. A hétköznapjaink úgy néztek ki, hogy ha Apa szabadnapos volt, akkor itthon volt, de túl intenzíven nem foglalkozott velük, pedig szereti őket, efelől semmi kétségem, mondani is szokta nekik. Oviba, bölcsibe többnyire én hordtam őket, nagyon ritkán hozta-vitte őket. Este, ha munkából hazajött, többnyire már aludtak a gyerekek, vagy épp lefekvéshez készültünk, reggel találkoztak inkább az indulás előtti rohanásban. Persze akadtak közös legózások, mókázások, étkezések, altatások és programok, meg azért legalább itt volt. Most nincs itt. Volt, hogy elutaztam pár napra a picivel és hármasban voltak otthon a nagyokkal, nem volt semmi gond, jól működött.
Ma délután a nagyfiam egyszer csak elkezdett pityeregni, hogy hiányzik Apa, hívjuk fel videósan. Mert ma ugyan szabad, mivel ünnep van, de a barátnő szüleihez hivatalosak. Mikor hívtuk elcsuklott a fiam hangja, csak bőgni tudott, apja nem értette mi van, vigasztaljam meg. Majd jön. Én már nem merem kérdezni mikor, mert csak rám mordul, hogy pihennie is kell. Felajánlottam, hogy ha szabadnapos és a hölgy munkában van, akkor odaviszem autóval a gyerekeket reggel és du. elhozom őket, erre csak annyit morgott, hogy meglátjuk. Még nem látta meg azóta. Nem tudom mi a jobb. Lassan szoktatni őket az új barátnőhöz, de így ritkán látják az apjukat, vagy egyből sokkolni (ha sokkolódnak) őket az új nénivel, ott altatni őket, de legalább látják az apjukat és nem csak 1-2 órára.
A barátnője már nagyon kíváncsi rájuk, várja őket, közös progikat, sütizéseket stb. tervezget. Én még nem találkoztam vele, nem is tudom kell-e, akarok-e, de hát csak megnézném már, kire bíznám a gyerekeket. Neki nincs gyereke, 11 évvel fiatalabb nálam, szuper érzés...) Én 9 éves voltam, mikor a szüleim elváltak, Apukám külföldön maradt, anyukámmal hazaköltöztem. Mikor először mentem Apukámhoz (közben ő volt nálunk) látogatóba egy jó félévvel később, ő már összeköltözött az új nénivel (még ma is házasok) és emlékszem, hogy nagyon haragudtam emiatt apukámra és a feleségére is, pedig ismertem is korábbról, szüleim baráti társaságából. Nekem gyors volt, évekig "lázadtam" ellene, pedig mindig kedves volt hozzám és rengeteg jó dolgot köszönhetek neki, de ezt csak tinikoromban láttam be, most már nagyon jó a viszonyunk.
De nem gondolom, hogy trauma lett volna. Apukámat a szünetekben láttam, illetve egész nyáron ott voltam, nyaralni vittek. Most napi szinten beszélek vele.
Férjem apja elhagyta őket, mikor ő 2 éves volt, és többé nem is látta, úgyhogy nem is ismeri, anyukája egyedül nevelte fel, sajnos nem kifejezetten szeretetteljes otthonban. Depressziós és alkoholista volt és sajnos gyakran bántalmazta. Ahogy tudott elköltözött tőle, majd kb. 1 évre rá meg is halt az anyukája, saját keze által.
Szóval kérek tanácsot szakértőtől, hogy mi a kisebb rossz ebben a helyzetben.
Nagyon köszönöm előre is.
Kedves Szakértők!
Van 3 imádni való fiam. Egy 6 éves, egy 3,5 éves és egy 11 hónapos. Férjem 13 év után július elején elköltözött a barátnőjéhez, én nem sokkal a költözés előtt szereztem tudomást a hölgyről, bár már egy ideje gyanakodtam, de mindig tagadott a férjem. Azóta a gyerekeket 4-szer látogatta meg 1-2 órára, ebből egyszer moziba vitte őket. Nagyon hiányzik a nagyoknak, főleg a 6 évesnek. Említettem a férjemnek, hogy ne 1-1,5 hetente jöjjön 1-2 órára, mert kevés nekik, de azt mondta nincs több ideje és nem érdekli, hogy nekem ez nem tetszik. Ha elvihetné őket, akkor több ideje lenne, mert hát 1,5 órát utazik ide hozzájuk, meg annyit vissza is (Budapesten belül). Mondom bármikor elviheti őket, de ő úgy gondolja, hogy aludjanak is nála (és a hölgynél). Én ezt korainak érzem. Most költözött el, nem tudnak az új néniről, korainak érzem őket még ezzel is sokkolni. Mikor kérdik tőle, hogy hova megy, mindig csak azt mondja, hogy oda, ahol lakik.
Azt, hogy elköltözik, azt is nekem kellett nekik elmondanom. Míg mi külföldön voltunk Apukámnál, addig ő elköltözött (az új házból, ahova június elején költöztünk be együtt). Alapvetően nagyon anyásak, de nagyon szeretik az apjukat is. A hétköznapjaink úgy néztek ki, hogy ha Apa szabadnapos volt, akkor itthon volt, de túl intenzíven nem foglalkozott velük, pedig szereti őket, efelől semmi kétségem, mondani is szokta nekik. Oviba, bölcsibe többnyire én hordtam őket, nagyon ritkán hozta-vitte őket. Este, ha munkából hazajött, többnyire már aludtak a gyerekek, vagy épp lefekvéshez készültünk, reggel találkoztak inkább az indulás előtti rohanásban. Persze akadtak közös legózások, mókázások, étkezések, altatások és programok, meg azért legalább itt volt. Most nincs itt. Volt, hogy elutaztam pár napra a picivel és hármasban voltak otthon a nagyokkal, nem volt semmi gond, jól működött.
Ma délután a nagyfiam egyszer csak elkezdett pityeregni, hogy hiányzik Apa, hívjuk fel videósan. Mert ma ugyan szabad, mivel ünnep van, de a barátnő szüleihez hivatalosak. Mikor hívtuk elcsuklott a fiam hangja, csak bőgni tudott, apja nem értette mi van, vigasztaljam meg. Majd jön. Én már nem merem kérdezni mikor, mert csak rám mordul, hogy pihennie is kell. Felajánlottam, hogy ha szabadnapos és a hölgy munkában van, akkor odaviszem autóval a gyerekeket reggel és du. elhozom őket, erre csak annyit morgott, hogy meglátjuk. Még nem látta meg azóta. Nem tudom mi a jobb. Lassan szoktatni őket az új barátnőhöz, de így ritkán látják az apjukat, vagy egyből sokkolni (ha sokkolódnak) őket az új nénivel, ott altatni őket, de legalább látják az apjukat és nem csak 1-2 órára.
A barátnője már nagyon kíváncsi rájuk, várja őket, közös progikat, sütizéseket stb. tervezget. Én még nem találkoztam vele, nem is tudom kell-e, akarok-e, de hát csak megnézném már, kire bíznám a gyerekeket. Neki nincs gyereke, 11 évvel fiatalabb nálam, szuper érzés...) Én 9 éves voltam, mikor a szüleim elváltak, Apukám külföldön maradt, anyukámmal hazaköltöztem. Mikor először mentem Apukámhoz (közben ő volt nálunk) látogatóba egy jó félévvel később, ő már összeköltözött az új nénivel (még ma is házasok) és emlékszem, hogy nagyon haragudtam emiatt apukámra és a feleségére is, pedig ismertem is korábbról, szüleim baráti társaságából. Nekem gyors volt, évekig "lázadtam" ellene, pedig mindig kedves volt hozzám és rengeteg jó dolgot köszönhetek neki, de ezt csak tinikoromban láttam be, most már nagyon jó a viszonyunk.
De nem gondolom, hogy trauma lett volna. Apukámat a szünetekben láttam, illetve egész nyáron ott voltam, nyaralni vittek. Most napi szinten beszélek vele.
Férjem apja elhagyta őket, mikor ő 2 éves volt, és többé nem is látta, úgyhogy nem is ismeri, anyukája egyedül nevelte fel, sajnos nem kifejezetten szeretetteljes otthonban. Depressziós és alkoholista volt és sajnos gyakran bántalmazta. Ahogy tudott elköltözött tőle, majd kb. 1 évre rá meg is halt az anyukája, saját keze által.
Szóval kérek tanácsot szakértőtől, hogy mi a kisebb rossz ebben a helyzetben.
Nagyon köszönöm előre is.
Szakértői válaszok
3db válasz elérhető
A tartalom megtekintése csak a tagok számára elérhető.
CsatlakozásVan már fiókod?
Bejelentkezés
