Család és párkapcsolat

#kommunikáció #rosszcsaládiháttér #gyermekféltékenység

Kedves Szakértők!

Adott a családunk (férjem, én, lassan 1 éves lányunk). Az én édesanyám és testvérem illetve az egész családom abszolút segítőkész, támogató, mindenben segítjük egymást, nem káromkodunk, a lányom közelében sem szeretem ha káromkodnak, stb. Szóval azt mondanám egy teljesen normális családi háttér. Viszont ott van a férjem családja is. Adott a nővére aki megszült 8 éve egy fiút, nem tudja ki az apa, és amikor én 4 éve megismertem a férjem már akkor láttam, hogy itt bizony gondok vannak, születése óta üvölt a gyerekkel, alpári módon, de az anyósomékkal is, semmi tisztelet vagy hasonló. A fia ebben nőt fel, most 8 éves, de olyan szintű viselkedési zavarai vannak, szerintem, hogy ez már nekem sok. (A fő probléma a gyermek viselkedése, de ezt lentebb még kifejtem).

Szóval sógornőm pár éve lemondott a gyermekről, így a hivatalos gyámok anyósomék lettek, mondanom sem kell, mindkettő nyugdíjas nem ez lenne a dolguk,de ezt hagyjuk is, a gyereknek minden meg lett engedve, tv, telefon tablet, csak hogy ne kelljen nekik hosszasan lekötni, ezek elé ültetik le a gyereket. Már pszichológuson keresztül, gyógytornászon át, logopédus is és még nem tudom hány szakember foglalkozott, de én semmilyen javulást nem látok. (legalább is anyósomék ezt mondják).

Anyósommal minden rendben van látszik, hogy szenved ettől a helyzettől, de azt látom belefáradt illetve nem tudja elfogadni h a gyermek segítségre szorul, apósom szintén, ő a rosszabb eset meggyőződése, hogy minden gondot kifog nőni , nincs ennek a fiúnak semmi baja. És akkor a problémám, a gyerek 8 évesen kezdte az iskolát ez volt tavaly szeptemberben. Előtte a barátnőm találkozott vele aki a Heim Pál gyermek pszichológiai osztályán dolgozik, és ő mondta, ahogy figyelte a fiút, hogy itt gondok vannak, vigyük be. Meg is beszéltem anyósékkal, aki el is vitte, de végül inkább haza hozta (mondva csinált indokkal, hogy ő nem fogja ott hagyni, mert a gyerek nem bolond).
A gyerek rendkívül csúnyán beszél, de erre nincsenek szavak, agresszív a nagyszüleivel szemben, ordít. Mióta a lányom megszületett, folyamatosan azt mondja, hogy ő elássa, megöli, nem kell a lányom senkinek, a mama csak őt szeresse, mi nem is létezünk, neki csak a mama, papa létezik és nekik is csak ő a legfontosabb.

Én mindig lehívom anyósom a játszótérre amikor mi lemegyünk így hozza a a fiút is, mert a gyerek nem hajlandó a mama nélkül sehol megmaradni, viszont a játszótéren kezdődik ez a fajta beszéd, hogy ő mit csinál az 1 éves lányommal. Beszéltem már erről anyósnak, beszéltem a gyerekkel is, többször, hogy nem kell félni semmitől, nem lesz elhanyagolva stb. Többször leülök vele amikor időm engedi beszélgetni, hogy mondja el mi a baja, de ő azt mondja, hogy ő jó fiú, mindig megígéri, hogy jó lesz, aztán 5 perc és folytatja és nevetve mondja, hogy ő gonosz, és folytatja, hogy mit tenne a lányommal. Sajnos ez odáig fajult már hogy egy hatalmas kővel jött, az akkor még pár hónapos baba felé, hogy ő agyon veri stb... Direkt oda megy és homokkal leszórja, aztán eltelik 2 perc és jön azzal mennyire szereti és milyen csodálatos, majd megint egy kis idő eltelik és megint csak a gonoszságok.

Egyszerűen tehetetlennek érezzük magunkat a férjemmel, mert anyósomék ezt azzal tudják le hogy féltékeny és majd kinövi. De ez szerintem nem állapot, anyósomékhoz ha beszélek olyan, mintha meg se hallanák, nem tudom mit tudnánk ezzel tenni. Amúgy a fiú rendkívül intelligens és okos, mégis félek attól h a lányom a közelében legyen mert ment már neki úgy a mamának, hogy a lányom a mama kezében volt. Az anyját nagyon ritkán látja, születésétől kezdve volt, hogy napokra eltűnt, nem igazán érdekli a gyereke, maximum néha posztol róla pár képet a látszat kedvéért, teljesen a nagyszülök nevelik őt, mármint csak próbálják a véleményem szerint mert a gyerek egyáltalán nem tiszteli őket. Kérem adjanak tanácsot hogy mit tudok még csinálni, amivel tudom a helyzetet normalizálni.

Köszönöm.