Kapcsolódó cikkek
Hogyan legyek elégedett a jelenlegi helyzettel?
#házasság
Kedves Szakértők!
Párommal 8 éve vagyunk együtt. Ebből két és fél éve élünk együtt. Van egy kisfiúnk, aki 21 hónapos. Nevetségesnek tűnhet, de gyerekként mindig úgy képzeltem, hogy, akit szeretek elvesz feleségül, majd gyerekeink születnek. Mindig vártam, hogy a párom megkéri majd a kezem. Végre elértem, hogy legalább költözzünk össze. Pár hétre rá váratlanul ért, hogy terhes vagyok. Onnantól nem is vártam jegygyűrűt, nem is érdekelt a dolog. De egy éve most már, hogy időnként előtör belőlem. Minden ismerősünknek úgy alakul az élete, ahogy a "nagykönyvben meg van írva".
Tisztában vagyok vele, hogy sok olyan család van, ahol a szülők nem házasok. Nekem mégis fáj, hogy a párom nem szeretne elvenni. Beszéltünk már róla, elmondtam ezt neki is. Arra jutottunk, hogy talán egyszer. Többször próbáltam célozni rá, hogy mennyire szeretném. Mindig azzal jön, hogy mennyi a válás, aztán az asszony visz mindent. Vagy a kisfiúnkkal takarózik, hogy tőle nincs erősebb kötelék. Vagy egyszerűen kiborul, és nem lehet hozzászólni.
Az a helyzet, hogy egyre többször előfordul, hogy napokra szinte elborul az agyam. Próbálom kontrollálni a gondolataimat, de nem megy. Ilyenkor teljesen kedvetlen vagyok, hozzá se akarok szólni. Kiterjedt a szexuális életünkre is már. Az jár a fejemben, hogy nem én kellek neki igazán, mert ha mégis, akkor csak beadná a derekát.
A könnyeimet nyelem, hogy ne lássanak az egészből semmit, mert már beszélni se merek a témáról. Már az is átfutott az agyamon, hogy a szüleimhez költözök egy időre. Csupa negatív gondolataim támadnak.
A kisfiam felé ezt igyekszem leplezni, de biztos érzi, hogy anya valahogy más. Az igaz, hogy nála nincs erősebb kötelék. Imádjuk őt, rengeteget foglalkozunk vele. Sokat nevetünk együtt. Azt a pár napot leszámítva boldogok vagyunk.
Szégyellem magam, hogy ilyen gyerekes dologgal írok, mikor másoknak tényleg komoly problémai vannak. Csak szeretnék segítséget kérni abban, hogy hogyan tudom a gondolataimat befolyásolni, hogy megelégedjek a jelenlegi helyzettel? Vagy tényleg neki van igaza, hogy a házasság felesleges dolog?
Nekem ez fontos, ezért kérem, aki nevetségesnek tarja a dolgot görgessen tovább.
Köszönöm!
Kedves Szakértők!
Párommal 8 éve vagyunk együtt. Ebből két és fél éve élünk együtt. Van egy kisfiúnk, aki 21 hónapos. Nevetségesnek tűnhet, de gyerekként mindig úgy képzeltem, hogy, akit szeretek elvesz feleségül, majd gyerekeink születnek. Mindig vártam, hogy a párom megkéri majd a kezem. Végre elértem, hogy legalább költözzünk össze. Pár hétre rá váratlanul ért, hogy terhes vagyok. Onnantól nem is vártam jegygyűrűt, nem is érdekelt a dolog. De egy éve most már, hogy időnként előtör belőlem. Minden ismerősünknek úgy alakul az élete, ahogy a "nagykönyvben meg van írva".
Tisztában vagyok vele, hogy sok olyan család van, ahol a szülők nem házasok. Nekem mégis fáj, hogy a párom nem szeretne elvenni. Beszéltünk már róla, elmondtam ezt neki is. Arra jutottunk, hogy talán egyszer. Többször próbáltam célozni rá, hogy mennyire szeretném. Mindig azzal jön, hogy mennyi a válás, aztán az asszony visz mindent. Vagy a kisfiúnkkal takarózik, hogy tőle nincs erősebb kötelék. Vagy egyszerűen kiborul, és nem lehet hozzászólni.
Az a helyzet, hogy egyre többször előfordul, hogy napokra szinte elborul az agyam. Próbálom kontrollálni a gondolataimat, de nem megy. Ilyenkor teljesen kedvetlen vagyok, hozzá se akarok szólni. Kiterjedt a szexuális életünkre is már. Az jár a fejemben, hogy nem én kellek neki igazán, mert ha mégis, akkor csak beadná a derekát.
A könnyeimet nyelem, hogy ne lássanak az egészből semmit, mert már beszélni se merek a témáról. Már az is átfutott az agyamon, hogy a szüleimhez költözök egy időre. Csupa negatív gondolataim támadnak.
A kisfiam felé ezt igyekszem leplezni, de biztos érzi, hogy anya valahogy más. Az igaz, hogy nála nincs erősebb kötelék. Imádjuk őt, rengeteget foglalkozunk vele. Sokat nevetünk együtt. Azt a pár napot leszámítva boldogok vagyunk.
Szégyellem magam, hogy ilyen gyerekes dologgal írok, mikor másoknak tényleg komoly problémai vannak. Csak szeretnék segítséget kérni abban, hogy hogyan tudom a gondolataimat befolyásolni, hogy megelégedjek a jelenlegi helyzettel? Vagy tényleg neki van igaza, hogy a házasság felesleges dolog?
Nekem ez fontos, ezért kérem, aki nevetségesnek tarja a dolgot görgessen tovább.
Köszönöm!
Szakértői válaszok
1db válasz elérhető
A tartalom megtekintése csak a tagok számára elérhető.
CsatlakozásVan már fiókod?
Bejelentkezés
