Kapcsolódó cikkek
Hogyan tudnánk rendbe hozni a kapcsolatukat?
#trauma
Kedves Szakértők!
A kislányom októberben múlt 2 éves, az utóbbi időben kicsit anyásabb, a beszédfejlődése is most indult meg és a dackorszak is beköszöntött, emiatt a hangulata, alvása is kissé hektikus, de összességében kiegyensúlyozott, játékos, nyitott, vidám értelmes kisgyermek. A legszorosabb kapcsolata velem, a férjemmel és anyukámmal van, rajtunk kívül még nem altatta el más. Két hónappal ezelőtt egy műtéti szövődmény miatt a férjemet be kellett vinnem az ügyeletre (nem volt pánikhangulat és utána haza is engedték, de hirtelen, egyik pillanatról a másikra indultunk el.) Az akkorra már nagyon fáradt kislányunkat apósom próbálta lefektetni. Több mint egy órányi, öklendezésig fajuló sírás után harmadik nekifutásra került ágyba este 10 óra után.
Nem tudom pontosan mi történt, félszavakból sejtem, hogy a 76 éves apósom már elveszítette a türelmét; abban biztos vagyok, hogy nem bántotta, de elképzelhető, hogy esetleg felemelte a hangját (ami azért néha velem is elő szokott fordulni). Utána megbeszéltük a kislányommal a dolgot, elmagyaráztuk neki, hogy ez miért így alakult, de azóta nem szívesen van egy légtérben apósommal, elküldi, bújik hozzám. Jobb napokon játszik vele, de csak ha valamelyikünk itt van, más esetben sokszor elutasító. Anyósom egy éve hunyt el, apósomnak ez a kislány az egyetlen unokája, kis túlzással ő ad még célt az életének. Heti szinten jön hozzánk, próbál közeledni, de sosem tolakodóan, még sincs változás. Nagyon aggódom apósomért, rossz látni a szomorúságot a szemében, ahogy egy elutasításokkal teli este után elindul haza az üres lakásba. Kérem, segítsetek! Hogyan tudnánk rendbe hozni a kapcsolatukat?
Kedves Szakértők!
A kislányom októberben múlt 2 éves, az utóbbi időben kicsit anyásabb, a beszédfejlődése is most indult meg és a dackorszak is beköszöntött, emiatt a hangulata, alvása is kissé hektikus, de összességében kiegyensúlyozott, játékos, nyitott, vidám értelmes kisgyermek. A legszorosabb kapcsolata velem, a férjemmel és anyukámmal van, rajtunk kívül még nem altatta el más. Két hónappal ezelőtt egy műtéti szövődmény miatt a férjemet be kellett vinnem az ügyeletre (nem volt pánikhangulat és utána haza is engedték, de hirtelen, egyik pillanatról a másikra indultunk el.) Az akkorra már nagyon fáradt kislányunkat apósom próbálta lefektetni. Több mint egy órányi, öklendezésig fajuló sírás után harmadik nekifutásra került ágyba este 10 óra után.
Nem tudom pontosan mi történt, félszavakból sejtem, hogy a 76 éves apósom már elveszítette a türelmét; abban biztos vagyok, hogy nem bántotta, de elképzelhető, hogy esetleg felemelte a hangját (ami azért néha velem is elő szokott fordulni). Utána megbeszéltük a kislányommal a dolgot, elmagyaráztuk neki, hogy ez miért így alakult, de azóta nem szívesen van egy légtérben apósommal, elküldi, bújik hozzám. Jobb napokon játszik vele, de csak ha valamelyikünk itt van, más esetben sokszor elutasító. Anyósom egy éve hunyt el, apósomnak ez a kislány az egyetlen unokája, kis túlzással ő ad még célt az életének. Heti szinten jön hozzánk, próbál közeledni, de sosem tolakodóan, még sincs változás. Nagyon aggódom apósomért, rossz látni a szomorúságot a szemében, ahogy egy elutasításokkal teli este után elindul haza az üres lakásba. Kérem, segítsetek! Hogyan tudnánk rendbe hozni a kapcsolatukat?
Szakértői válaszok
2db válasz elérhető
A tartalom megtekintése csak a tagok számára elérhető.
CsatlakozásVan már fiókod?
Bejelentkezés
