Család és párkapcsolat

#serültgyermekacsaládban #sérültgyermek

Kedves Szakértők!

Van egy 10 éves értelmi sérült lánykám, és egy 5 éves cukimókus, nagyon értelmes fiam.
A fiam mostanában már szembesül a testvére helyzetével, és látja, hogy nem olyan, mint a többi gyerek, és elkezdett kérdéseket feltenni, hogy miért.
Például miért nem beszél, miért ez vagy az, miért nem ugyanabba az iskolába fog ő járni mint a lányom, ő buta-e, stb.

Én igyekeztem a saját szintjén érthető válaszokat adni. Hogy ő nem buta, ő értelmi fogyatékos, más, mint a többi gyerek, de őt így szeretjük és így fogadjuk el,
őt emiatt másra tanítják az iskolában, nem írni meg olvasni, ő emiatt nem tud olyan dolgokat, amiket a fiam már igen.
A fiam ezt szerintem megértette, és értékítélet nélkül elfogadta, hiszen ebben nőtt fel. Viszont ha úgy vagyunk közösségben, pl játszótér, ott is el szokta mondani,
hogy a testvérem azért csinálja ezt vagy azt, mert értelmi fogyatékos, mindezt kedvesen persze, kvázi megmagyarázva az adott esetben az adott szitu előtt értetlenül álló gyereknek a helyzetet.

Az édesapjuk viszont azt kérte, ne mondjam ezt a fiunknak, hogy a lányunk értelmi fogyatékos, mert azóta ezt sok helyen elmeséli és ez nem jó, mert az emberek előítéletesek, és ez negatív dolgokat szül.
Ebben van köztünk nézeteltérés, mert egyrészt én úgy gondolom, az érzékenyítés pontosan itt kell kezdődjön, köztük, a kisgyerekek közt.
Másrészt nem tudom, hogy akkor hogyan válaszolhatnék a fiam kérdéseire? Régebben annyit mondtunk, a lányunk más,
de mar ezen túlmutatnak a fiam kérdései, miért más? Miben más? Miért csinálja ezt? Miért nem csinálja azt?

Úgy érzem, nem elég válasz neki az hogy "más", viszont az "értelmi fogyatékos" szó számára nem bír semmilyen értelemmel vagy jelentéssel még azt hiszem.
Mi a helyes út? Mit mondhatnék a fiamnak?
Köszönöm