Kapcsolódó cikkek
Intimitás hiánya
#intimitáshiánya #megváltozottélet
Kedves Szakértők!
Tanácsukat szeretném kérni a megváltozott élethelyzetem "javítására". 8 hónaposak az ikerbabáim. Imádok ikres anyuka lenni. Hatalmas feladattal jár, és elképesztően fárasztó. Természetesen, ahogy lenni szokott az összes barátnak hitt barátnőm már egyáltalán nincs az életemben. Tetejében el is költöztünk a volt a lakhelyünkről. Férjem sokat segít, imádja a gyermekeket. Igazi mintaapuka. Viszont a mi kapcsolatunk megváltozott, ami természetesnek mondható, viszont engem eléggé aggaszt. Leginkább az intim kapcsolat teljes hiánya. Amióta megszülettek a babák (8 hónapja) 1-szer voltunk együtt. Tény, hogy elképesztően fáradt vagyok. Legnagyobb "énidő" amit eltöltök, hogy elmegyek fürödni hajmosással egybekötve.
Most férjem már 1 hete szabadságon van, gondoltam talán most lesz alkalmunk egymásra hangolódni. De nem. Ha pl.hozzáérek hogy megsimogassam, szinte elhúzódik és azt mondja hogy csikizem. Semmi ölelés, semmi simogatás, de még szájrapuszi sincs. Mintha egy jó barátom lenne. Félek, hogy ez sokáig nem tartható állapot. Legalábbis harmincas éveinket nem szeretném így leélni. Nem elég, hogy néha rosszanyának érzem magam, de rosszfeleség címre is pályázhatok. Tény, hogy nincs időm "elcsábítani" őt, örülök, hogy a nap végén ágyba kerülök. De ha esetleg próbálkozom, akkor is csődöt mondok. Még arra sem tudom fogni, hogy pl.sokat híztam volna, teljesen úgy nézek ki mint terhesség előtt.
Úgy érzem, hogy teljesen elszoktunk az intimitástól. Szeretem nagyon a férjem. Rajta és a gyerekeken kívül nincs senkim. Sajnos arra nincs időm, meg főleg energiám, hogy női praktikákat bevessek, és hogy feldobjam az esténket. Meg igazából félek is a kudarctól. Szóval megbuktam mint feleség és ezt nagyon nehezen élem meg. Napi szintem sírok emiatt. Nem tudom, hogy hogyan.lehetne visszahozni a tüzet. Hagyjak magunknak időt? Félek erről beszélni vele. Meg nyaggatni sem akarom. Úgy sem mondaná meg, hogy pl ő már nem tekint rám nőként. Vagy nem tudom. Sajnálom hogy így alakult. Teljesen tanácstalan és elkeseredett vagyok. Meg persze azért boldog anyuka mert imádom a gyermekeimet csak megszűntem nő lenni. Kérem, adjanak tanácsot, hogy ezzel az élethelyzettel hogyan tudok javítani. Vagy hogyan induljak el?
Kedves Szakértők!
Tanácsukat szeretném kérni a megváltozott élethelyzetem "javítására". 8 hónaposak az ikerbabáim. Imádok ikres anyuka lenni. Hatalmas feladattal jár, és elképesztően fárasztó. Természetesen, ahogy lenni szokott az összes barátnak hitt barátnőm már egyáltalán nincs az életemben. Tetejében el is költöztünk a volt a lakhelyünkről. Férjem sokat segít, imádja a gyermekeket. Igazi mintaapuka. Viszont a mi kapcsolatunk megváltozott, ami természetesnek mondható, viszont engem eléggé aggaszt. Leginkább az intim kapcsolat teljes hiánya. Amióta megszülettek a babák (8 hónapja) 1-szer voltunk együtt. Tény, hogy elképesztően fáradt vagyok. Legnagyobb "énidő" amit eltöltök, hogy elmegyek fürödni hajmosással egybekötve.
Most férjem már 1 hete szabadságon van, gondoltam talán most lesz alkalmunk egymásra hangolódni. De nem. Ha pl.hozzáérek hogy megsimogassam, szinte elhúzódik és azt mondja hogy csikizem. Semmi ölelés, semmi simogatás, de még szájrapuszi sincs. Mintha egy jó barátom lenne. Félek, hogy ez sokáig nem tartható állapot. Legalábbis harmincas éveinket nem szeretném így leélni. Nem elég, hogy néha rosszanyának érzem magam, de rosszfeleség címre is pályázhatok. Tény, hogy nincs időm "elcsábítani" őt, örülök, hogy a nap végén ágyba kerülök. De ha esetleg próbálkozom, akkor is csődöt mondok. Még arra sem tudom fogni, hogy pl.sokat híztam volna, teljesen úgy nézek ki mint terhesség előtt.
Úgy érzem, hogy teljesen elszoktunk az intimitástól. Szeretem nagyon a férjem. Rajta és a gyerekeken kívül nincs senkim. Sajnos arra nincs időm, meg főleg energiám, hogy női praktikákat bevessek, és hogy feldobjam az esténket. Meg igazából félek is a kudarctól. Szóval megbuktam mint feleség és ezt nagyon nehezen élem meg. Napi szintem sírok emiatt. Nem tudom, hogy hogyan.lehetne visszahozni a tüzet. Hagyjak magunknak időt? Félek erről beszélni vele. Meg nyaggatni sem akarom. Úgy sem mondaná meg, hogy pl ő már nem tekint rám nőként. Vagy nem tudom. Sajnálom hogy így alakult. Teljesen tanácstalan és elkeseredett vagyok. Meg persze azért boldog anyuka mert imádom a gyermekeimet csak megszűntem nő lenni. Kérem, adjanak tanácsot, hogy ezzel az élethelyzettel hogyan tudok javítani. Vagy hogyan induljak el?
Szakértői válaszok
4db válasz elérhető
