Kapcsolódó cikkek
Mit tudok tenni, hogy ne legyen féltékeny?
#féltékeny
Kedves Szakértők!
Férjemmel a legnagyobb szeretetben nevelgetjük gyermekeinket akik 10 illetve 7 évesek! A fiú mindig vidám, szófogadó, igazi boldog gyerek. Mindketten érzékenyek, hatalmas szívük van. Én rugalmas munkaidőben dolgozom, férjemmel teljes egyetértésben én vállalok többet a gyerekekből. A hétvégéket viszont együtt töltjük, úgy igazán együtt! Ha nem is megyünk épp sehová sok közös játék színesíti a kis iskolásaink és a mi életünket. Az apukájuk fantasztikus! Ugyan sokat dolgozik de ha itthon van tényleg velünk van és látszik rajta, hogy teljesen kikapcsolja a velük töltött idő, A nagylány- merthogy vele "akadtam" el, nagyon szereti az iskolát! A tanárai, szerintem is rendkívüliek: rengeteg szeretettel veszik őket körül, motiválják, ha kevésbé megy valami külön foglalkoznak velük, dicsérik. Támogató az egész közeg! Az osztálytársai mind helyes gyerekek, lehetővé teszem, hogy rendszeresen az általa kiválasztott kislány nálunk játsszon és őt is engedem ha valaki visszahívja. Van közös anya- lánya időnk is!
Előbb hozom el, csinálunk valamit vagy hétvégén elszökünk stb. Szereti a testvérét pl. megtudtam, hogy minden nap meglátogatja a szünetekben, ha kap valamit első dolga hogy elosztja stb. Kiskorukban minden idilli volt! Talán úgy egy éve kezdődött, hogy rendkívül féltékeny öccsére! Próbálja folyamatosan kritizálni, lenyomni, akaratát ráerőltetni- persze én ahogy tudom megakadályozom- beleszólok vagy azért mert az öccse hagyná és igazságtalannak érezném vagy épp azért mert tudom, hogy erre már fizikai választ ad a kicsi és az jóra nem vezet...
A másik ami talán még nehezebb, hogy amikor édesapa hazajön mindenre "nem"-mel válaszol! Olyanokra is, hogy menjen fürdeni, fogat mosni, aludni tehát ahol pontosan tudja nincs opció! Következetesek vagyunk és mégis fáradhatatlanul "adja elő" a show-t! Ésszel felfogom, hogy így akarja magára irányítani a figyelmet de kezelni nem tudom...Megúszhatatlan a minden esti műsor! Sír üvölt, dobálja magát. Az sem ritka, hogy a testvét kezdi el szidni nagyon csúnyán! A férjemen látom, akit a munkahelyén sem kímélnek, hogy nagyon megviseli, én jobban bírom de nem gondolom, hogy ez így normális. Sokat beszélgettem erről a lánnyal de nem tudja megmondani, hogy miért csinálja! Egyszer annyit mondott mert őt nem szeretjük! De természetesen ezt nem érezheti mert nem csakhogy nincs így, ki is fejezzük felé, hogy mennyire szeretjük és hajszállal sem szeretjük jobban a testvérét!
Sok dicséretet kap, rossz jegyért sem kap szidást, legfeljebb többet tanulok az adott tárgyból vele. Mit tudok tenni még? Érdemes szakembert felkeresni? nagyon köszönöm előre is a segítséget!
Kedves Szakértők!
Férjemmel a legnagyobb szeretetben nevelgetjük gyermekeinket akik 10 illetve 7 évesek! A fiú mindig vidám, szófogadó, igazi boldog gyerek. Mindketten érzékenyek, hatalmas szívük van. Én rugalmas munkaidőben dolgozom, férjemmel teljes egyetértésben én vállalok többet a gyerekekből. A hétvégéket viszont együtt töltjük, úgy igazán együtt! Ha nem is megyünk épp sehová sok közös játék színesíti a kis iskolásaink és a mi életünket. Az apukájuk fantasztikus! Ugyan sokat dolgozik de ha itthon van tényleg velünk van és látszik rajta, hogy teljesen kikapcsolja a velük töltött idő, A nagylány- merthogy vele "akadtam" el, nagyon szereti az iskolát! A tanárai, szerintem is rendkívüliek: rengeteg szeretettel veszik őket körül, motiválják, ha kevésbé megy valami külön foglalkoznak velük, dicsérik. Támogató az egész közeg! Az osztálytársai mind helyes gyerekek, lehetővé teszem, hogy rendszeresen az általa kiválasztott kislány nálunk játsszon és őt is engedem ha valaki visszahívja. Van közös anya- lánya időnk is!
Előbb hozom el, csinálunk valamit vagy hétvégén elszökünk stb. Szereti a testvérét pl. megtudtam, hogy minden nap meglátogatja a szünetekben, ha kap valamit első dolga hogy elosztja stb. Kiskorukban minden idilli volt! Talán úgy egy éve kezdődött, hogy rendkívül féltékeny öccsére! Próbálja folyamatosan kritizálni, lenyomni, akaratát ráerőltetni- persze én ahogy tudom megakadályozom- beleszólok vagy azért mert az öccse hagyná és igazságtalannak érezném vagy épp azért mert tudom, hogy erre már fizikai választ ad a kicsi és az jóra nem vezet...
A másik ami talán még nehezebb, hogy amikor édesapa hazajön mindenre "nem"-mel válaszol! Olyanokra is, hogy menjen fürdeni, fogat mosni, aludni tehát ahol pontosan tudja nincs opció! Következetesek vagyunk és mégis fáradhatatlanul "adja elő" a show-t! Ésszel felfogom, hogy így akarja magára irányítani a figyelmet de kezelni nem tudom...Megúszhatatlan a minden esti műsor! Sír üvölt, dobálja magát. Az sem ritka, hogy a testvét kezdi el szidni nagyon csúnyán! A férjemen látom, akit a munkahelyén sem kímélnek, hogy nagyon megviseli, én jobban bírom de nem gondolom, hogy ez így normális. Sokat beszélgettem erről a lánnyal de nem tudja megmondani, hogy miért csinálja! Egyszer annyit mondott mert őt nem szeretjük! De természetesen ezt nem érezheti mert nem csakhogy nincs így, ki is fejezzük felé, hogy mennyire szeretjük és hajszállal sem szeretjük jobban a testvérét!
Sok dicséretet kap, rossz jegyért sem kap szidást, legfeljebb többet tanulok az adott tárgyból vele. Mit tudok tenni még? Érdemes szakembert felkeresni? nagyon köszönöm előre is a segítséget!
Szakértői válaszok
1db válasz elérhető
