Kapcsolódó cikkek
Mozaik család
#10éves #feldolgozás #válás #másikcsalád
Kedves Szakértők!
A kisfiam 10 éves. Az apukájával 7 éves koráig éltünk együtt. Az apuka nem vett rész lényegében a gyermeknevelésben, agresszív, ami leginkább verbális bántalmazásban mutatkozott meg. A kisfiam sokszor volt ezek fültanúja. Lelki terrorban éltem évekig, tulajdonként kezelt. Az elválás óta 2 hetente hétvégén találkoznak, amikor is egy másik családtag foglalkozik vele. Az apuka arra nem képes, hogy a gyógyszerét beadja vagy tanuljon a gyerekkel. Ennek ellenére sem szidom soha az apját, arra törekszem, hogy jó legyen a kapcsolatuk. Kisfiam problémáit visszatekintve már kb 2 éves korától jelen vannak. Voltak éjszakai felriadások, a hisztizés közben képes volt lilára ütni a saját fejét.
Az óvodában nagy csoportban szóltak, hogy nem iskola érett, elmaradt a várható képességektől. Most nehézsége van a tanulással, ami főként matek és nyelvtan tantárgyakban mutatkozik meg, fejlesztésre hordom folyamatosan. A társaival barátságos, az iskolában átlagosan eleven. A figyelme nagyon rossz. Enyhén diszes. Nagyon érzékeny gyerek. A mi kapcsolatunk nagyon nehéz, imád, ragaszkodik, viszont folyamatosan kötekedik. Semmiségeken teljesen felhergeli magát, aztán dühkitörés…Olyankor én vagyok a legrosszabb anyuka, azt mondja „hogy azt se akartad, hogy megszülessek”, „megölöm magam”. Ezután pedig segítséget kér a megnyugváshoz. Megvigasztalom, biztatom a szeretetemről, ahogy mindig is. Folytatódik minden, mintha mi se történt volna, aztán másnap kezdődik minden előröl.
A jelenlegi párommal 2 éve vagyunk együtt, ő is elvált. egy 7 éves kislány édesapja.(ők fele-fele arányban nevelik a kislányt) A gyerekek összebarátkozásánál nagyon figyeltünk a fokozatosságra. Mindenki megszeretett mindenkit, a kisfiamon függetlenül ettől érezhető volt a féltékenység a párom kislánya felé, de persze ezt is próbáltam orvosolni.
Elkezdtük tervezni a közös életet (jelenleg még nem élünk együtt), közös lakást vettünk,amit most újítunk, minden jónak tűnt, aztán 1 nap konfliktusba keveredtek. Kiderült, hogy a Kisfiam szexeset akart játszani. Eleinte valószínűleg kölcsönös volt a dolog, aztán néhány nap múlva a kislány elmesélte, hogy máskor egy másik fiú jelenlétében (ő is 10 éves családtag), a kisfiam arra kérte, hogy megint csináljanak olyat, belekezdtek, aztán a másik fiú szólt, hogy ez rossz dolog, de aztán kinevették a kislányt. Elbeszélgettünk a gyerekekkel (mindenki a sajátjával), de nem igazán tudjuk, hogyan álljunk hozzá. Tudjuk, hogy szülőként óriásit hibáztunk, érezzük a felelősségét.
Kérdéseim: Hogyan segíthetek a kisfiamnak? Korábban jártunk pszichológusnál, szerinte a válást feldolgozta. Kihez fordulhatnék, hogy ilyen többé ne forduljon elő és aki segíteni megoldani a problémáinkat? Nem látjuk, hogy hogyan lehetne ebből a helyzetből még családot építeni…
Köszönöm!
Kedves Szakértők!
A kisfiam 10 éves. Az apukájával 7 éves koráig éltünk együtt. Az apuka nem vett rész lényegében a gyermeknevelésben, agresszív, ami leginkább verbális bántalmazásban mutatkozott meg. A kisfiam sokszor volt ezek fültanúja. Lelki terrorban éltem évekig, tulajdonként kezelt. Az elválás óta 2 hetente hétvégén találkoznak, amikor is egy másik családtag foglalkozik vele. Az apuka arra nem képes, hogy a gyógyszerét beadja vagy tanuljon a gyerekkel. Ennek ellenére sem szidom soha az apját, arra törekszem, hogy jó legyen a kapcsolatuk. Kisfiam problémáit visszatekintve már kb 2 éves korától jelen vannak. Voltak éjszakai felriadások, a hisztizés közben képes volt lilára ütni a saját fejét.
Az óvodában nagy csoportban szóltak, hogy nem iskola érett, elmaradt a várható képességektől. Most nehézsége van a tanulással, ami főként matek és nyelvtan tantárgyakban mutatkozik meg, fejlesztésre hordom folyamatosan. A társaival barátságos, az iskolában átlagosan eleven. A figyelme nagyon rossz. Enyhén diszes. Nagyon érzékeny gyerek. A mi kapcsolatunk nagyon nehéz, imád, ragaszkodik, viszont folyamatosan kötekedik. Semmiségeken teljesen felhergeli magát, aztán dühkitörés…Olyankor én vagyok a legrosszabb anyuka, azt mondja „hogy azt se akartad, hogy megszülessek”, „megölöm magam”. Ezután pedig segítséget kér a megnyugváshoz. Megvigasztalom, biztatom a szeretetemről, ahogy mindig is. Folytatódik minden, mintha mi se történt volna, aztán másnap kezdődik minden előröl.
A jelenlegi párommal 2 éve vagyunk együtt, ő is elvált. egy 7 éves kislány édesapja.(ők fele-fele arányban nevelik a kislányt) A gyerekek összebarátkozásánál nagyon figyeltünk a fokozatosságra. Mindenki megszeretett mindenkit, a kisfiamon függetlenül ettől érezhető volt a féltékenység a párom kislánya felé, de persze ezt is próbáltam orvosolni.
Elkezdtük tervezni a közös életet (jelenleg még nem élünk együtt), közös lakást vettünk,amit most újítunk, minden jónak tűnt, aztán 1 nap konfliktusba keveredtek. Kiderült, hogy a Kisfiam szexeset akart játszani. Eleinte valószínűleg kölcsönös volt a dolog, aztán néhány nap múlva a kislány elmesélte, hogy máskor egy másik fiú jelenlétében (ő is 10 éves családtag), a kisfiam arra kérte, hogy megint csináljanak olyat, belekezdtek, aztán a másik fiú szólt, hogy ez rossz dolog, de aztán kinevették a kislányt. Elbeszélgettünk a gyerekekkel (mindenki a sajátjával), de nem igazán tudjuk, hogyan álljunk hozzá. Tudjuk, hogy szülőként óriásit hibáztunk, érezzük a felelősségét.
Kérdéseim: Hogyan segíthetek a kisfiamnak? Korábban jártunk pszichológusnál, szerinte a válást feldolgozta. Kihez fordulhatnék, hogy ilyen többé ne forduljon elő és aki segíteni megoldani a problémáinkat? Nem látjuk, hogy hogyan lehetne ebből a helyzetből még családot építeni…
Köszönöm!
Szakértői válaszok
2db válasz elérhető
A tartalom megtekintése csak a tagok számára elérhető.
CsatlakozásVan már fiókod?
Bejelentkezés
