Család és párkapcsolat

#párkapcsolatiprobléma #hazugság

Kedves Szakértők!

Egy nem épp rövid levélben kérném a tanácsukat, útmutatásukat. A párom és én 5 éve vagyunk együtt. Részemről nem indult komolynak a kapcsolat, nem hittem, hogy hosszú távra tervezek vele. Megismerkedésünkkor még az előző kapcsolatomat próbáltam kiheverni. (5 és fél év, ebből 2 jegyesség) Szépen lassan sodródtunk el egymás mellől, de nekem nem volt bátorságom véget vetni neki, a volt párom megtette. Sok időbe telt, mire helyre tettem magamban.

A jelenlegi párom sokat segített ebben. Biztos furcsán hangzik, de az akkori munkájából adódott, hogy sok helyzetben füllentenie kellett, ferdíteni a valóságon. Feltűnt, hogy ezek az apró füllentések, hazugságok megjelentek a kapcsolataiban is. A szüleivel szemben, barátaival, munkatársaival, volt barátnőivel. Ekkor jött a gyanú, hogy ha mindenki másnak hazudik, miért ne tenné ugyan ezt velem is. Nem vagyok büszke rá, elkezdtem kutakodni és természetesen mindig találtam valamit. Apróságok, semmi életbevágó, semmi megcsalás, de mégis elferdítette a dolgokat, amikor nem akart rosszul kijönni a helyzetből. Ebből általában csak még kuszább helyzet alakult ki, de ezt legtöbbször tagadta. Amíg nem éreztem, hogy tényleg szeretem, érdemben nem izgatott a dolog, de amikor eljött az a pont, hogy már szerelmes voltam, tényleg vele akartam lenni, elkezdett zavarni. Elkezdtem bizalmatlan lenni felé, ő pedig még többet hazudott.

Nagyjából 1 évet külön országban éltünk, ami hihetetlen módon eltávolított minket egymástól. A bizalmatlanság nőtt, a szerelem múlt, mi pedig megrekedtünk. A szex és az intimitás minden formája kiveszett a kapcsolatból. Ezt követte egy jobb időszak, amikor megszületett a közös gyermekünk, akit imád, nagyon jó apukája és nagyon jó kis család lehetnénk, csak mégsem vagyunk. Ő közösen tervez, együtt alakítjuk át az örökölt házat, én pedig csak sodródom az eseményekkel. Nem tudom, hogyan tudnék újra bízni benne, ha egyáltalán lehetséges ez. Ha hazugságon érem letagadja, hülyének néz, saját magával is elhiteti, hogy ő nem hazudik. Talán egyetlen olyan alkalom volt, amikor nem tudta tovább szépíteni, menteni a helyzetet és elmondta, hogy igen, hazudott, igazam volt és, hogy azt érzi sokszor a végsőkig képes megoldani mindent egyedül, ezért nem akar belevonni, nem akarja, hogy aggódjak, ugyanis ezek általában a családi kasszát is érintő dolgok.

Amikor ez nem jön össze, hazugságokba keveredik, hogy mentse, ami menthető. A szüleinek sajnos sosem tudott megfelelni, soha nem volt elég jó, amit csinált, így azt gondolom, egyfajta védekező mechanizmusként alakult ki nála a hazudozás. Én viszont nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudom elviselni, hogy nekem, akivel együtt él, akivel közös gyermeke van, hazudik. Sokszor nekifutottunk már a beszélgetésnek, de többnyire csak sárdobálás lesz belőle. Azt érzem, hogy megkeseríti a mindennapjaimat az állandó kétely, hogy mi lesz a következő, mikor hazudik újra és sajnos már azt is nehezemre esik elhinni, ami igaz lehet(ne). Köszönöm, hogy elolvasták és bízom benne, hogy valamiféle kiinduló pontot tudnak adni, merre tovább.