Család és párkapcsolat

#férj #házasság #konfliktus

Kedves Szakértők!

Nagyon el vagyok keseredve, szeretnék megoldást találni a helyzetre, mert nagyon szeretem a férjemet, de úgy érzem, rossz irányba haladunk.
Jelenleg 3. gyermekünket várjuk a családba, a meglévő 2 gyermek 4 év alatti.
Sajnos egy alapproblémán nem tudunk túllendülni, most már mondhatom, hogy évek óta. Ez periodikusan előjön, fellobban, majd kicsit elcsitul. (Amennyiben tűrök, és nem hozom szóba.)
A konfliktus mindig abból indul ki, hogy keveset van itthon, nem veszi ki a részét a családi dolgokból. Értem ezt a feladatokra, nagyobb volumenű projektekre, és a szabadidőre egyaránt.

Hétköznaponként reggeltől estig dolgozik, kb vacsorára ér haza (ha hazaér). A hétvégéből 1 napot általában a hobbijának hódol. A maradék egy napban, ha nincs semmi program,
ami a hobbijával kapcsolatos, soha nem éri utol magát, gyerekek, kertes ház, nagyon sok lenne a tennivaló. Megértem, hogy ebben a kis időben úgy érzi, több felé kéne szakadnia.
Extrém szétszórt is, rengeteg plusz munka, valamint anyagi, és nem anyagi természetű kár keletkezett már a feledékenységéből, ami sokszor inkább nemtörődömségnek nevezhető.
Nagyon rosszul menedzseli a feladatait, pl egy burkoló felhívása miatt kb 15x kell figyelmeztetni, mert mindig elfelejti, de a sokadik emlékeztetés miatt már feszélyezve, számonkérőnek érzem magam,
így általában az a vége, hogy napok-hetek után felhívom én, intézem én.
A gyerekeknek, és nekem is nagyon hiányzik.

Nagyon félek, hogy mi lesz, ha a pici megszületik, így is úgy érzem, hogy összeroppanok a teher alatt. Olyan, mintha nem tudatosulna benne, hogy hamarosan bővül a család, és ez plusz feladatokkal fog járni.
Dolgozom is, a folyó ügyeket intézem, közben igyekszem a gyerekekkel sokat foglalkozni, programokat kitalálni, de így is sokszor keresik az apukájukat, pedig esténként itthon van.
Kettesben töltött időnk nagyon kevés, (nincs segítségünk) de ő ezt nem is igényli, találjak ki én valami közös programot, mondjam meg mit szeretnék csinálni és mikor.
Számtalanszor próbáltuk megbeszélni, mindig veszekedés a vége.

A hobbijából nem enged, munkahelyváltás érintőlegesen szóba került, de a megoldást ez ügyben is tőlem várja. (Mondjam meg mit csináljon, hogy jó legyen)
Azt érezteti velem, hogy erőszakkal akarom itthon tartani, és az én agyszüleményem, hogy több időt kéne velünk/velem töltenie, ami nekem nagyon rosszul esik. A munkámat nem ismeri el,
pontosabban teljesen ignorálja. Neki ez így természetes, de ha a tiszta zokni párját neki kell reggel megkeresnie a ruháskosárban, vagy esetleg nem talál tiszta bögrét a szekrényben,
akkor látom rajta, hogy az kellemetlenül érinti. Néha egy köszönöm, némi támogatás jól esne.
Nagyon próbálom nem felvenni a mártír szerepet, és nem rátolni a felelősséget minden problémáért, de sokszor tényleg úgy érzem, hogy mindent egyedül kell megoldanom, és neki a családja az utolsó előtti,
én pedig az utolsó utáni vagyok a preferenciái között. (Pl ha orvoshoz kell mennem, nem szívesen kéredzkedik el a munkahelyéről, ezt is amolyan szívességként érezteti)

Nagyon sokat gondolkodok rajta, hogy mit tudnék még tenni, de a sok meddő vita után egyre többször hamar indulatba, veszekedésbe torkollik a beszélgetés részemről (is)
Utolsó érve mindig az, hogy velem semmit nem lehet megbeszélni, esetleg a terhesség miatti hormoningadozásra fogja a probléma tényét.
Végül felszólít, hogy találjam ki én, hogy mit kéne tennie.
Szeretném rendezni a helyzetet, de úgy érzem kifogytam az eszközökből és az érvekből.
Köszönök szépen előre is minden tanácsot.