Hogyan tudnék túljutni ezeken az érzéseken?
#mozgásfejlödes #túlaggódás #elengedés #szorongás
Kedves Szakértök!
Elsősorban kisfiam mozgásfejlődésével kapcsolatban szeretnék véleményt kérni, másodsorban saját mentális egészségemmel kapcsolatban. Kicsit hosszú leszek, de nem szeretnék semmit sem kihagyni.
Van egy kisfiam, aki jövő héten lesz 6 hónapos. Kb. 2 hete fordul hasról hátra, 1 hete elkezdte gyakorolni a fordulást hátról hasra, ez 2 napja sikerült is neki, akkor többször megcsinálta, azóta nem hajlandó rá, ha fejre állok akkor sem. Hason kinyomja magát, bár néha az öklén támaszkodik, a popóját próbálja felhúzni és úgy előre jutni. Ami aggaszt, hogy ha elfárad repülőzik, sokszor nem hajlandó megfordulni, inkább addig hisztizik, amíg segítek neki, pedig már megcsinálta a mozdulatsort előtte.
Amikor 8 hetes volt jártunk konduktornál, ö akkor azt mondta nem lát eltérést az izmaiban, korának megfelelően fejlődik. Külföldön élünk, a héten jeleztem a gyermekorvos felé az aggályaimat, nem igazán foglalkozott vele, annyit mondott, tegyem sokat hasra, majd a következő státuszon ha úgy látja elküldi fizikoterápiára. A hétvégén megyünk Magyarországra, megyünk dévenyeshez, de addig is szeretném tudni, hogy mennyire súlyos a helyzet.
Ezzel kapcsolatod a második problémám. Képes vagyok annyira belelovalni magam abba, hogy biztosan van valami gond a kisfiammal, hogy elkezdek szorongani. És ha nem is nagy a probléma én képes vagyok világvégét vizionálni. A probléma gyökeréhez tartozik, hogy kisfiam születése előtt egyszer már várandós voltam, viszont a 12.heti genetikai uhn kiderült, hogy olyan komplex fejlődési rendellenessége van, hogy a 16.héten meg kellett szakítani a terhességet. Tavaly májusban kiderült, hogy édesapámnak hasnyálmirigy rákja van, novemberben elvesztettem, nem tudtam hazautazni a temetésre, mivel szigorú fekvésre lettem ítélve.
Januárban megszületett a kisfiam, gyönyörű, viszonylag gyors szülésem volt, nagyon boldog voltam. Aztán szülés után 1nappal kezdődött minden, kisfiam elkapott egy fertőzést, 5 napos antibiotikum kúrára volt szüksége, tejem még nem volt, nehezen ment a szoptatás, tápszeres pótlást kapott, utána már nem akarta elfogadni a mellem, katasztrófa volt minden szoptatás, így amellett döntöttem, mindenkinek jobb, ha a tápszernél maradunk. Aztán folyamatosan jöttek a rossz érzések, hogy emiatt nem vagyok jó anya, felszínre tört a gyász apukám miatt, még az előző babát is gyászoltam. Folyton azt vizionáltam, hogy valami baj van a kisfiammal, kémleltem, hogy minden normális e, aztán, ha valami kisebb eltérést is tapasztaltam jött dr. Google. 8 hetes volt mikor hazalátogattunk, mindenki mondta, hogy egy nagyon egészséges, kiegyensúlyozott, boldog baba.
Ezután kicsit megnyugodtam, össze is szoktunk, minden rendben ment kb 3 héttel ezelőttig. Azóta újra elkezdtem keresni a jeleket, hogy valami baj van. Most épp a visszafejlődéssel kapcsolatban. Minden mozdulatban csak a rosszat keresem, mindenben csak a rosszat látom meg. Hogyan tudnék túljutni ezeken az érzéseken, hogy velem csak a rossz történhet, biztos, hogy valami baj fog történni és elvesztem a kisfiamat is? Nem szeretném, hogy ö átvegyen ebből valamit is, mert amúgy egy nagyon nyitott,érdeklődő, nyugodt, mosolygós baba.
Előre is köszönöm a segítséget!
Kedves Szakértök!
Elsősorban kisfiam mozgásfejlődésével kapcsolatban szeretnék véleményt kérni, másodsorban saját mentális egészségemmel kapcsolatban. Kicsit hosszú leszek, de nem szeretnék semmit sem kihagyni.
Van egy kisfiam, aki jövő héten lesz 6 hónapos. Kb. 2 hete fordul hasról hátra, 1 hete elkezdte gyakorolni a fordulást hátról hasra, ez 2 napja sikerült is neki, akkor többször megcsinálta, azóta nem hajlandó rá, ha fejre állok akkor sem. Hason kinyomja magát, bár néha az öklén támaszkodik, a popóját próbálja felhúzni és úgy előre jutni. Ami aggaszt, hogy ha elfárad repülőzik, sokszor nem hajlandó megfordulni, inkább addig hisztizik, amíg segítek neki, pedig már megcsinálta a mozdulatsort előtte.
Amikor 8 hetes volt jártunk konduktornál, ö akkor azt mondta nem lát eltérést az izmaiban, korának megfelelően fejlődik. Külföldön élünk, a héten jeleztem a gyermekorvos felé az aggályaimat, nem igazán foglalkozott vele, annyit mondott, tegyem sokat hasra, majd a következő státuszon ha úgy látja elküldi fizikoterápiára. A hétvégén megyünk Magyarországra, megyünk dévenyeshez, de addig is szeretném tudni, hogy mennyire súlyos a helyzet.
Ezzel kapcsolatod a második problémám. Képes vagyok annyira belelovalni magam abba, hogy biztosan van valami gond a kisfiammal, hogy elkezdek szorongani. És ha nem is nagy a probléma én képes vagyok világvégét vizionálni. A probléma gyökeréhez tartozik, hogy kisfiam születése előtt egyszer már várandós voltam, viszont a 12.heti genetikai uhn kiderült, hogy olyan komplex fejlődési rendellenessége van, hogy a 16.héten meg kellett szakítani a terhességet. Tavaly májusban kiderült, hogy édesapámnak hasnyálmirigy rákja van, novemberben elvesztettem, nem tudtam hazautazni a temetésre, mivel szigorú fekvésre lettem ítélve.
Januárban megszületett a kisfiam, gyönyörű, viszonylag gyors szülésem volt, nagyon boldog voltam. Aztán szülés után 1nappal kezdődött minden, kisfiam elkapott egy fertőzést, 5 napos antibiotikum kúrára volt szüksége, tejem még nem volt, nehezen ment a szoptatás, tápszeres pótlást kapott, utána már nem akarta elfogadni a mellem, katasztrófa volt minden szoptatás, így amellett döntöttem, mindenkinek jobb, ha a tápszernél maradunk. Aztán folyamatosan jöttek a rossz érzések, hogy emiatt nem vagyok jó anya, felszínre tört a gyász apukám miatt, még az előző babát is gyászoltam. Folyton azt vizionáltam, hogy valami baj van a kisfiammal, kémleltem, hogy minden normális e, aztán, ha valami kisebb eltérést is tapasztaltam jött dr. Google. 8 hetes volt mikor hazalátogattunk, mindenki mondta, hogy egy nagyon egészséges, kiegyensúlyozott, boldog baba.
Ezután kicsit megnyugodtam, össze is szoktunk, minden rendben ment kb 3 héttel ezelőttig. Azóta újra elkezdtem keresni a jeleket, hogy valami baj van. Most épp a visszafejlődéssel kapcsolatban. Minden mozdulatban csak a rosszat keresem, mindenben csak a rosszat látom meg. Hogyan tudnék túljutni ezeken az érzéseken, hogy velem csak a rossz történhet, biztos, hogy valami baj fog történni és elvesztem a kisfiamat is? Nem szeretném, hogy ö átvegyen ebből valamit is, mert amúgy egy nagyon nyitott,érdeklődő, nyugodt, mosolygós baba.
Előre is köszönöm a segítséget!
Szakértői válaszok
2db válasz elérhető
A tartalom megtekintése csak a tagok számára elérhető.
CsatlakozásVan már fiókod?
Bejelentkezés
