Miét érzem iylen rosszul magam?
#pánik #szorongás #félelem
Kedves Szakértők!
Van két kislányom egy 7 és 5 éves egyedül nevelem őket. Nagyszülők Külföldön. Gyerekoromtól kezdve pánikos,depressziós vagyok vagy nem is tudom,hogy fogalmazzak. Gyerekkoromban attól rettegtem mindig,hogy édesanyámmal történik valami ,meghal és a húgom kiabál magam elé képzeltem halottas kocsit is,hogy épp anyut rakják bele.. Kicsit morbid volt. Anyu nem nagyon foglalkozott velünk kisebb korunkban sokat dolgozott. Rengeteget voltunk otthon egyedül tesómmal. Iskolában sem teljesítettünk jól mindennapi piszkálódást el kellett viselnünk. Egyszer csak elmúltak magától ezek az érzések,félelmek. Miután megszületett az első kislányom semmi olyan komolyabb nem történt.
Rengeteg türelmem volt hozzá minden téren kicsit az elején féltem az anyaságtól. Mikor a második kislányom is megszületett depressziós lettem mindenért sírtam tiszta idegbeteg voltam.Császárral szültem a 2dik kislányom ami bántott is nem tudtam mi van a kicsivel a hasamban csak annyit ,hogy lassul a szívhangja. Szétmentünk a párommal is akkor maradtam egyedül a két kislánnyal. Majd meg fulladtam nagyon rossz érzés volt.Hazamentünk Utána rá pár hónapra kijött rajtam egy pánikroham.Utána teljesen pánikbeteg lettem.
De tudom kezelni most már és azt érzem majdnem kigyógyultam belőle. A legnagyobb baj az hogy semmi türelmem a gyerekekhez kivagyok fáradva sokat ordítozok velük mint egy agresszív nem normális. Utána bűn tudatom van.. Szoktam velük sokat beszélgetni,olvasni nekik,filmezünk közösen.De nincs elég türelmem hozzájuk ez nagyon bánt!! Nagyon féltem őket az utcára nem merem kiengedni őket egyedül labdázni mert minden megfordul a fejembe elütik őket vagy jön egy kóbor kutya..Ha már lázasak rosszul leszek,bepánikolok nehogy valami bajuk legyen.Félek önmagamtól nehogy megőrüljek,megbolonduljak kárt tegyek bennük .
Sokat sírok mikor nem látják. Ők velük semmi gond iskolában a nagyobbik kitűnő tanuló a kicsi még óvódás. Félek nehogy miattam ők is olyanok legyenek mint én gyerekkoromban.. Szép gyerekkort akarok nekik. Mindent megkapnak,sokat járunk kikapcsolódni ,beszélgetünk.. Ez mitől lehet nekem?? Miért érzem ilyen rosszul magam?? A gyerekeket féltem a legjobban nehogy ők is bele essenek amibe én. Úgy érzem magam mint egy őrült..Semmi önbizalmam.. Teljesen kivagyok. Bocsánat ,hogy kicsit hosszú lett. Köszönöm előre is a válaszokat.
Kedves Szakértők!
Van két kislányom egy 7 és 5 éves egyedül nevelem őket. Nagyszülők Külföldön. Gyerekoromtól kezdve pánikos,depressziós vagyok vagy nem is tudom,hogy fogalmazzak. Gyerekkoromban attól rettegtem mindig,hogy édesanyámmal történik valami ,meghal és a húgom kiabál magam elé képzeltem halottas kocsit is,hogy épp anyut rakják bele.. Kicsit morbid volt. Anyu nem nagyon foglalkozott velünk kisebb korunkban sokat dolgozott. Rengeteget voltunk otthon egyedül tesómmal. Iskolában sem teljesítettünk jól mindennapi piszkálódást el kellett viselnünk. Egyszer csak elmúltak magától ezek az érzések,félelmek. Miután megszületett az első kislányom semmi olyan komolyabb nem történt.
Rengeteg türelmem volt hozzá minden téren kicsit az elején féltem az anyaságtól. Mikor a második kislányom is megszületett depressziós lettem mindenért sírtam tiszta idegbeteg voltam.Császárral szültem a 2dik kislányom ami bántott is nem tudtam mi van a kicsivel a hasamban csak annyit ,hogy lassul a szívhangja. Szétmentünk a párommal is akkor maradtam egyedül a két kislánnyal. Majd meg fulladtam nagyon rossz érzés volt.Hazamentünk Utána rá pár hónapra kijött rajtam egy pánikroham.Utána teljesen pánikbeteg lettem.
De tudom kezelni most már és azt érzem majdnem kigyógyultam belőle. A legnagyobb baj az hogy semmi türelmem a gyerekekhez kivagyok fáradva sokat ordítozok velük mint egy agresszív nem normális. Utána bűn tudatom van.. Szoktam velük sokat beszélgetni,olvasni nekik,filmezünk közösen.De nincs elég türelmem hozzájuk ez nagyon bánt!! Nagyon féltem őket az utcára nem merem kiengedni őket egyedül labdázni mert minden megfordul a fejembe elütik őket vagy jön egy kóbor kutya..Ha már lázasak rosszul leszek,bepánikolok nehogy valami bajuk legyen.Félek önmagamtól nehogy megőrüljek,megbolonduljak kárt tegyek bennük .
Sokat sírok mikor nem látják. Ők velük semmi gond iskolában a nagyobbik kitűnő tanuló a kicsi még óvódás. Félek nehogy miattam ők is olyanok legyenek mint én gyerekkoromban.. Szép gyerekkort akarok nekik. Mindent megkapnak,sokat járunk kikapcsolódni ,beszélgetünk.. Ez mitől lehet nekem?? Miért érzem ilyen rosszul magam?? A gyerekeket féltem a legjobban nehogy ők is bele essenek amibe én. Úgy érzem magam mint egy őrült..Semmi önbizalmam.. Teljesen kivagyok. Bocsánat ,hogy kicsit hosszú lett. Köszönöm előre is a válaszokat.
Szakértői válaszok
3db válasz elérhető
A tartalom megtekintése csak a tagok számára elérhető.
CsatlakozásVan már fiókod?
Bejelentkezés
