Nem akarom mást, csak feküdni a sötétben
#lelkiproblémák
Kedves Szakértők
Egyedül nevelem a két gyermekemet. Volt barátom közben de nem tartott sokáig mert neki sok volt a két gyermek anyagilag és másképp is... Most fogunk költözni vissza oda ahova előtte laktunk. Anyagilag is kicsit rossz helyzetbe vagyok. Úgy érzem, hogy mindig csak a rossz jön. Vannak barátaim akik meg kérdik hogy vagyok, vagy ha szomorú vagyok ilyesmi nyugodtan hívjam fel őket de úgy érzem kevés. Akik próbálnak mosolyt csalni vagy egy kis erőt önteni belém. De mikor azt mondják: jobb lesz minden, majd találsz valakit, legyél pozitívabb, ne aggódj helyre jön minden hát akkor falra tudnék mászni. Erre én azt mondom sosem lesz. Akkor mondják legyek pozitívabb de nem tudok mert ha jön egy kis jó akkor egyből az jut eszembe hogy mikor lesz rossz. Úgyis rossz lesz előbb utóbb. Főleg mikor vitatkoznak a gyerekeim a kislányom 8 a kisfiam négy és fél éves. Néha igen elegem van belőlük.. Nincs türelmem hozzájuk és ezt érzik is nagyon.
Már az is eszembe jutott hogy le mondok a gyerekeimről. Bele fáradtam ebbe az egész küzdésbe próbálkozásba és minden másba. Abba hogy munka után menjek értük oviba, suliba. Ha beteg és otthon vagyok velük vagy ha én leszek beteg akkor aggódom hogy esetleg miattuk ki rúgnak. Vagy hogy általában 6 órában tudok elhelyezkedni dolgozni hogy tudjam őket vinni, hozni. Vagy hogy hogyan fogom esetleg át vészelni a második hullámot, ha bezár a suli. A barátaim szoktak néha segíteni. Rajtuk kívül semmilyen segítségem nincs. Úgy érzem hogy mindig, mindig csak a nehézségek jönnek... Nehezen kelek fel reggel, mert azt gondolom remek egy újabb szar nap (bocsánat a kifejezésért) egy újabb értelmetlen nap. Szoktam adományozni amik nem kellenek, szoktam néha rajzolni próbálom elfoglalni magam, de már nem akarom igazából semmit csak feküdni és aludni a sötét szobába....
Kedves Szakértők
Egyedül nevelem a két gyermekemet. Volt barátom közben de nem tartott sokáig mert neki sok volt a két gyermek anyagilag és másképp is... Most fogunk költözni vissza oda ahova előtte laktunk. Anyagilag is kicsit rossz helyzetbe vagyok. Úgy érzem, hogy mindig csak a rossz jön. Vannak barátaim akik meg kérdik hogy vagyok, vagy ha szomorú vagyok ilyesmi nyugodtan hívjam fel őket de úgy érzem kevés. Akik próbálnak mosolyt csalni vagy egy kis erőt önteni belém. De mikor azt mondják: jobb lesz minden, majd találsz valakit, legyél pozitívabb, ne aggódj helyre jön minden hát akkor falra tudnék mászni. Erre én azt mondom sosem lesz. Akkor mondják legyek pozitívabb de nem tudok mert ha jön egy kis jó akkor egyből az jut eszembe hogy mikor lesz rossz. Úgyis rossz lesz előbb utóbb. Főleg mikor vitatkoznak a gyerekeim a kislányom 8 a kisfiam négy és fél éves. Néha igen elegem van belőlük.. Nincs türelmem hozzájuk és ezt érzik is nagyon.
Már az is eszembe jutott hogy le mondok a gyerekeimről. Bele fáradtam ebbe az egész küzdésbe próbálkozásba és minden másba. Abba hogy munka után menjek értük oviba, suliba. Ha beteg és otthon vagyok velük vagy ha én leszek beteg akkor aggódom hogy esetleg miattuk ki rúgnak. Vagy hogy általában 6 órában tudok elhelyezkedni dolgozni hogy tudjam őket vinni, hozni. Vagy hogy hogyan fogom esetleg át vészelni a második hullámot, ha bezár a suli. A barátaim szoktak néha segíteni. Rajtuk kívül semmilyen segítségem nincs. Úgy érzem hogy mindig, mindig csak a nehézségek jönnek... Nehezen kelek fel reggel, mert azt gondolom remek egy újabb szar nap (bocsánat a kifejezésért) egy újabb értelmetlen nap. Szoktam adományozni amik nem kellenek, szoktam néha rajzolni próbálom elfoglalni magam, de már nem akarom igazából semmit csak feküdni és aludni a sötét szobába....
Szakértői válaszok
4db válasz elérhető
