Lelki egészség

#betegség #nemengedemki #rettegek


Tisztelt Szakértők!

Két gyermekem van. Kisfiam két és fél éves múlt. Kislányom egy hét múlva lesz egy. Sajnos tavaly is a járványos időszakban többször voltak betegek. Ők szinte mindig belázasodnak, illetve sokszor küzdünk torokgyulladással. Kisfiamnál május elején sajnos igazolódott a Krupp. Emiatt kórházban töltöttünk két napot. Hála Istennek nem fulladt be, csak köhögött, és stridoros légzése volt
Kislányom is beteg volt, vele apa volt itthon. Nagyon nehezen éltem meg, és előtte is, azóta pedig főleg rettegek. Minden alkalommal küzdünk a gyógyszer beadással. A kórházban is két nővér fogta le kisfiamat, de így is csak a fele gyógyszert tudtak neki beadni. Itthon szinte esélytelen. Próbáltam szörpbe, teába, csokiba, dörmi mackóba tenni, de észreveszi. Próbáltam szépen elmagyarázni neki, próbáltam fecskendőbe szívni és gyorsan benyomni. Egyszerűen kiköpi kicsurgatja. Rettentően feszült vagyok emiatt hogy mi lesz ha újra beteg lesz. Ráadásul sajnos szégyellem de volt olyan éjjel mikor beteg volt, felébredt sírt, nem tudtam megnyugtatni. A sírás hiszti be váltott, és jött az a jellegzetes kapkodó légzés. Bepánikoltam, már láttam a szemeim előtt hogy befullad, és kész meghal a kezeim között.

Ráordítottam, amitől persze nem lett jobb, de hála istennek kis idő elteltével befejezte. Nem tudom kihez forduljak. Ha férjemnek, és a családnak mondom mindig azt kapom, hogy túlféltem. Férjem nem stresszel rajta. Ő azt mondja ha nem veszi be a gyógyszert hagyjam békén. Orrszívás ugyanez, miért szívod megint, miért kínzod. Itt is hozzátennem hogy ketten alig bírjuk lefogni, egyedül még nehezebb. Ő meg nem tudja kifújni az orrát egyedül. Én már ebben az időben pulóvert adnék rá, férjem kiviszi pólóban, jó esetben hosszú nadrágban. Nem túlzok amióta gyerekeink vannak minden nap veszekszünk. Ha bármelyik lázas már pánikolok, és rögtön szaladnom kell a mosdóba, mert hasmenésem lesz.

Nővéremet ezerszer felhívom mit, mivel adjak. Sírógörcseim vannak, és mindig attól rettegek hogy a kezeim között halnak meg a gyerekeim. Mondtam már a családnak hogy szeretnék pszichológushoz menni. Mindig azt kapom hogy szedjem magam össze és majd megerősödöm. Múltkor a gyerekorvos is ezt mondta. Ha hűvös van, nem merem kivinni a gyerekeket, mert félek hogy megfáznak. Ha a közelükben köhög valaki, pl: szomszéd hurutosan, nem engedem oda, inkább ki sem viszem. Tudom ha közösségbe megy nem tudom majd elkerülni a betegségeket. Ha otthon vagyunk és unokahúgom hazahoz valamit az oviból már szidom a szülőket, hogy miért viszi a beteg gyereket közösségbe.

Tudom, sajnos nem mindig megoldható, hogy otthon legyen a szülő, de már ott tartok petíciót gyűjtök, hogy igenis a munkahely engedje haza a szülőt, ahányszor beteg a gyereke, mindenfele következmény, gondolok itt elbocsátás nélkül. Nem tudom hova forduljak, senki nem ért meg, úgy érzem egyedül vagyok. Minderre még rátesz a dackorszak is. Próbálok szépen beszélni vele, ha sokadjára nem megy rákiabálok ami miatt lelkiismeretfurdalásom lesz. Ritka az olyan nap, mikor nem bújok el két percre sírni a fürdőbe. Sokszor úgy érzem olyan feszültség van bennem, hogy szétrobbanok, soha nem bántanám őket. Már többször megfordult a fejemben hogy jobb lenne nekik nélkülem. Mit tegyek, hova menjek? A ráadás pedig hogy egészségügyis vagyok! Köszönöm.