Vannak borzasztó nehéz napok
#kétgyerek #nehéz #kiskorkülönbség
Kedves Szakértők!
2 gyermekem van, a nagyobb 2 éves, a kicsi 5 hónapos, tündéri gyerekek, a korukra jellemző minden örömmel és gonddal. Nagyon nehezen megy. Vannak borzasztó nehéz napok. Főleg a hétfők. Nem is miattuk, csak van, hogy nekem nincs elég türelmem. Nem akarok kiabálós anyuka lenni, de sokszor elpattan a cérna. Fáradt vagyok és nagyon magányosnak érzem magam sokszor, hiába nem vagyok egyedül, a férjem mellettem áll.
Élveznem kellene ezt a korszakot, de nem megy. Emiatt bűntudatom is van. Üresnek érzem magam, nem érzelmekkel telinek. Nagyon szeretem a gyerekeimet, de úgy érzem, hogy ennek nem így kéne lennie. Nekem nem duplájára nőtt a szívem a második baba születésével, hanem elvesztettem inkább valamit. Korábban felmerült bennem, hogy szülés utáni depresszióm van, de utána olvasva, nekem nem olyan komolyak a tüneteim és eléggé hullámzó is ez az állapot.
Tudnának nekem segíteni, mennyire normális ez? Forduljak szakemberhez? Vagy tudnak javasolni valamit, ami segíthet? Kértem már "szabadnapot" magamnak, hogy heti 1-2 alkalommal elmennék otthonról pár órára egyedül. Egyelőre nem sikerült egyszer sem, de nem adom fel, kéritek rá alkalmat. Elfáradtam, 2 éve altatás - etetés - pelus csere háromszögben folyik az életem. A gyerekek előtt felelősségteljes munkaköröm volt, ez is hiányzik. Hogy valaki megcsinálja, amit kérek tőle és felnőtt dolgokról beszéljek.
Előre is köszönöm a válaszukat.
Kedves Szakértők!
2 gyermekem van, a nagyobb 2 éves, a kicsi 5 hónapos, tündéri gyerekek, a korukra jellemző minden örömmel és gonddal. Nagyon nehezen megy. Vannak borzasztó nehéz napok. Főleg a hétfők. Nem is miattuk, csak van, hogy nekem nincs elég türelmem. Nem akarok kiabálós anyuka lenni, de sokszor elpattan a cérna. Fáradt vagyok és nagyon magányosnak érzem magam sokszor, hiába nem vagyok egyedül, a férjem mellettem áll.
Élveznem kellene ezt a korszakot, de nem megy. Emiatt bűntudatom is van. Üresnek érzem magam, nem érzelmekkel telinek. Nagyon szeretem a gyerekeimet, de úgy érzem, hogy ennek nem így kéne lennie. Nekem nem duplájára nőtt a szívem a második baba születésével, hanem elvesztettem inkább valamit. Korábban felmerült bennem, hogy szülés utáni depresszióm van, de utána olvasva, nekem nem olyan komolyak a tüneteim és eléggé hullámzó is ez az állapot.
Tudnának nekem segíteni, mennyire normális ez? Forduljak szakemberhez? Vagy tudnak javasolni valamit, ami segíthet? Kértem már "szabadnapot" magamnak, hogy heti 1-2 alkalommal elmennék otthonról pár órára egyedül. Egyelőre nem sikerült egyszer sem, de nem adom fel, kéritek rá alkalmat. Elfáradtam, 2 éve altatás - etetés - pelus csere háromszögben folyik az életem. A gyerekek előtt felelősségteljes munkaköröm volt, ez is hiányzik. Hogy valaki megcsinálja, amit kérek tőle és felnőtt dolgokról beszéljek.
Előre is köszönöm a válaszukat.
Szakértői válaszok
2db válasz elérhető
A tartalom megtekintése csak a tagok számára elérhető.
CsatlakozásVan már fiókod?
Bejelentkezés
