Zugevő vagyok, hogy segítsek a lányomnak?
#evès #evészavar #megelőzés
Kedves Szakértők!
Van egy 15 hós tündéri pici lányom. Szerencsére makk egészséges, jó evő, mindenevő, életvidám kiscsaj. Én eddig semmit nem korlátoztam nála (az észszerűség határain belül persze), hisz sok helyről hallani, hogy milyen rossz evők más gyerekek, az én kislányom pedig érdeklődik, kóstol, változatosan táplálkozik és szerencsére nincs is gond belőle. Sem hasfájás, sem allergia, sem túlsúly.
A “probléma”, amiért hozzátok fordulok, inkább tőlem ered. Tanulva a saját hiányosságomból szeretnék majd a kérdésem végén útmutatást kérni, hogy hogyan is csináljam a továbbiakban.
Tehát a napokban jöttem rá egy olyan dologra, ami kisgyerek korom óta fennállt, de sosem gondoltam rá úgy mint tényleges probléma, csak mióta gyerekem van. Az történik velem, hogy habzsolom az ételeket. Villám gyorsan felfalok mindent, ami elém kerül. A gyomrom szerencsére bírja, a súlyom sem kritikus, nem is eü. problémám van belőle, hanem azt hiszem, hogy pszichés. Eddig fogalmam sem volt, hogy honnan eredeztethető, azt hittem hogy csak “így születtem”, de nemrég azt hiszem, hogy rájöttem az okára.
Édesanyám (akit imádok és nem hibáztatom őt egy pillanatig sem ) mióta az eszemet tudom folyton - főleg a nassolni valókat - legyen szó házi sütiről, csokiról, chipsről, vagy bármiről - csúnyán szólva elvette tőlem. Korlátozni próbálta. Mármint ehettem belőle, de soha nem ehettem meg az egészet. Vagy legalábbis “veszekedett” velem érte, hogy ne egyem meg, hagyjak későbbre is. Ennek hatására azt hiszem zugevő is lettem, illetve mértéktelenül behabzsolok mindent, ami előttem van. Durva, de remeg a gyomrom, ahogy erről írok... azt hiszem még nagyon friss ez a felismerés. Onnan jött egyébként, hogy anyukám most nagymamaként ugyan úgy kezdi a lányomnál, hogy vegyem el a túró rudi felét, vagy ne adjak neki annyi gyümölcsöt, amennyit szívesen megenne. “Nehogy baj legyen belőle!”
Kérdezném tehát, hogy mi a normális? Hagyjam, hogy a gyerek eldöntse és megtanulja azt, hogy meddig kívánja az adott ételt, vagy avatkozzak én is bele a mennyiségekbe?
Jót tett velem vajon édesanyám és csak beképzelem, hogy ez a problémám forrása, vagy valóban ez lehet? Hogyan tudnék magamon segíteni? Forduljak pszichológushoz? Olyan jó lenne végre 32 évesen kontrolláltan, nyugodtan enni! És rettegek a gondolattól, hogy így vagy úgy, de evés zavaros lesz a kislányom (is).
Amúgy egy nagyon szabály követő, kontroll mániás típus vagyok, de ezt az evés dolgot sosem tudtam uralni.
Köszönöm, ha foglalkoztok a kérdésemmel!
Kedves Szakértők!
Van egy 15 hós tündéri pici lányom. Szerencsére makk egészséges, jó evő, mindenevő, életvidám kiscsaj. Én eddig semmit nem korlátoztam nála (az észszerűség határain belül persze), hisz sok helyről hallani, hogy milyen rossz evők más gyerekek, az én kislányom pedig érdeklődik, kóstol, változatosan táplálkozik és szerencsére nincs is gond belőle. Sem hasfájás, sem allergia, sem túlsúly.
A “probléma”, amiért hozzátok fordulok, inkább tőlem ered. Tanulva a saját hiányosságomból szeretnék majd a kérdésem végén útmutatást kérni, hogy hogyan is csináljam a továbbiakban.
Tehát a napokban jöttem rá egy olyan dologra, ami kisgyerek korom óta fennállt, de sosem gondoltam rá úgy mint tényleges probléma, csak mióta gyerekem van. Az történik velem, hogy habzsolom az ételeket. Villám gyorsan felfalok mindent, ami elém kerül. A gyomrom szerencsére bírja, a súlyom sem kritikus, nem is eü. problémám van belőle, hanem azt hiszem, hogy pszichés. Eddig fogalmam sem volt, hogy honnan eredeztethető, azt hittem hogy csak “így születtem”, de nemrég azt hiszem, hogy rájöttem az okára.
Édesanyám (akit imádok és nem hibáztatom őt egy pillanatig sem ) mióta az eszemet tudom folyton - főleg a nassolni valókat - legyen szó házi sütiről, csokiról, chipsről, vagy bármiről - csúnyán szólva elvette tőlem. Korlátozni próbálta. Mármint ehettem belőle, de soha nem ehettem meg az egészet. Vagy legalábbis “veszekedett” velem érte, hogy ne egyem meg, hagyjak későbbre is. Ennek hatására azt hiszem zugevő is lettem, illetve mértéktelenül behabzsolok mindent, ami előttem van. Durva, de remeg a gyomrom, ahogy erről írok... azt hiszem még nagyon friss ez a felismerés. Onnan jött egyébként, hogy anyukám most nagymamaként ugyan úgy kezdi a lányomnál, hogy vegyem el a túró rudi felét, vagy ne adjak neki annyi gyümölcsöt, amennyit szívesen megenne. “Nehogy baj legyen belőle!”
Kérdezném tehát, hogy mi a normális? Hagyjam, hogy a gyerek eldöntse és megtanulja azt, hogy meddig kívánja az adott ételt, vagy avatkozzak én is bele a mennyiségekbe?
Jót tett velem vajon édesanyám és csak beképzelem, hogy ez a problémám forrása, vagy valóban ez lehet? Hogyan tudnék magamon segíteni? Forduljak pszichológushoz? Olyan jó lenne végre 32 évesen kontrolláltan, nyugodtan enni! És rettegek a gondolattól, hogy így vagy úgy, de evés zavaros lesz a kislányom (is).
Amúgy egy nagyon szabály követő, kontroll mániás típus vagyok, de ezt az evés dolgot sosem tudtam uralni.
Köszönöm, ha foglalkoztok a kérdésemmel!
Szakértői válaszok
1db válasz elérhető
A tartalom megtekintése csak a tagok számára elérhető.
CsatlakozásVan már fiókod?
Bejelentkezés
