Gyermeknevelés

#nagyszülők #újház

Kedves Szakértők!

Kisfiam most 15 hónapos. Rendkívül értelmes, fejlett, aktív, szenzitív kisgyermek.
Karácsonyig a szüleimmel együtt éltünk, míg el nem készült a saját házunk. Édesanyámékhoz vittük haza, kezdetektől ott élt.
A szüleimmel nagyon szoros a kapcsolata, imádja Őket. A nevelési elveinket, szabályainkat Ők is mindig betartották, soha nem tették, mondták az ellenkezőjét, mint mi.
Mondhatom, hogy annak ellenére, hogy egy többgenerációs családban nődögélt eddig, nem tapasztaltunk hátrányokat sem a szociális, sem az érzelmi fejlődésében.
Megpróbáltunk tudatosan figyelni erre.

Nem voltak utópisztikus elképzeléseink a költözéssel kapcsolatban. Tudtuk, hogy nehéz időszak lesz mindenkinek, de reménykedtünk, hogy hamar megszokja majd,
főleg rajtunk is azt érzi, hogy ez egy szuper dolog egyébként.
December 23-a este költöztünk át és sajnos az esték, a reggelek nagyon nehezek. Gyakran napközben is keservesen sír és a papát, mamát emlegeti.
Hiányoznak Neki, a megnyugtató jelenlétük, a papa-mamafaktor. Nem feltétlenül a nyüzsgés, a nagyobb társaság, közönség az amit igazán hiányzol. A nagy ramazuriért sohasem volt oda.

Nagyon rosszul alszik éjszaka. Folyton azt látom rajta, hogy kialvatlan. A szobájában minden bútor, textil a régi. A napirendjén, a rutinokon sem változtattunk, de nem értük el a várt sikert.
A dolog szépsége, hogy Édesanyámékkal kertszomszédok vagyunk. Az ünnepek alatt természetesen sokat voltunk náluk.
Próbáljuk tartani, hogy napi 1-szer átmegyünk látogatóba, vagy Ők jönnek. (Ebben is partnerek.) Ugyanakkor kisfiam többet kívánna és nem tudjuk mi lenne a helyes egyensúly.
Az véleményem szerint nem működik, hogy hirtelen csökkentjük az együtt töltött időt, de az sem célravezető, ha kicsapongó a dolog.

Ha ott vagyunk mosolyog, kivirul, a szívem összefacsarodik. Az új házat is szereti. Sok az újdonság, nagy a tér, de egy idő után eluralkodik a nagyszülők, a megszokott légkör,
helyiségek hiánya. Tudom, hogy megszokás lehet rövid, vagy hosszú folyamat, de mégis érdekelne, hogy hogyan tudnánk megkönnyíteni számára ezt az időszakot.
Ebben kérném a segítséget, tanácsokat, tapasztalatokat.
Illetve a másik kérdésem, hogy szeretnénk kis testvért, de nem tudom, hogy ez a változás, hogyan érintené jelenleg.
Félek ez nagyon megviselné. Több lenne ez, mint egy normál, egészséges féltékenység, ami rányomná bélyegét a kapcsolatukra és a várandósság időszakára egyaránt.
Előre is köszönöm a támogató válaszokat!