Gyermeknevelés

#dackorszak #hiszti #3éves #éjszakaiébredés

Kedves szakértők!

Tudom, a dackorszak elég gyakori téma, figyeltem is, de nem találtam a miénkhez hasonló esetet. Van egy 3 éves, egyébként nagyon okos, rengeteget beszélő (nagyon bő szókinccsel) kislányom. Viszont ez a dackorszak kifog rajtunk. Alapvetően nyugodt természetű, kimondottan lassú (oviban is mondták, hogy indulnak pl öltözni, akkor neki mindig tovább tart, hogy egyáltalán elinduljon, ne csak nézegessen). Oviban egyébként "mintagyerek", semmi probléma nincs vele. Itthon is nagyon jól elvan, egészen addig, amíg nem kerül sor valamire, amit nem szeretne (fogmosás, vetkőzés/öltözés, lefekvés stb), eleinte dacból nem akarja, ezt látjuk is rajta, hogy szándékosan feszegeti a határokat, hiába könyörgünk neki.

Aztán ha oda jutunk, hogy oké, akkor ne vetkőzz le, én megyek addig zuhanyozni, elindulok, és ő teljesen kikel magából. Ez minden egyes alkalommal így megy, szó szerint ordít (jobb szót nem tudok erre, mert ez nem sírás), csapkod, ütöget minket... Ez így megy egy ideig, aztán jó esetben lenyugszik. Próbáltuk nyugodtan, hangosabban, amikor már nekünk is nagyon sok volt, akkor kiabálva, sajnos a popójára is csaptam már, ami miatt lelkiismeret furdalásom van a mai napig. De minden hatástalan olyankor, az utolsó kettő pedig nem is opció, csak a teljes tehetetlenség hozta ki belőlem.

Ami kezd igazán aggasztani, hogy pár napja ezt elkezdte éjszaka is. Hajnal tájban sírni kezd, majd átmegy ebbe az ordításba. Nem simogathatom meg, mert üt/rúg, nem bújhatunk össze. Velünk alszik születésétől, az ágya a miénkhez van tolva. Teljesen tehetetlenek vagyunk. Nem tudjuk mi okozza, hogyan segíthetnénk? Meddig mondható ez normálisnak, és mikor kell szakembert felkeresnünk? Pszichológust esetleg neurológust?

Oviban napközben nagyon ritkán alszik el, akkor is rövid időre. Úgy gondolom, hogy ez az alvás is hiányzik neki, mindig is kis Csipkerózsika volt, ha itthon olyan korán kel, mint oviba, akkor 2 órát is alszik délután. Illetve most az is felmerült bennünk, hogy nem lehet-e valami probléma oviban (erre mindenképp rákérdezek az óvónéniknél), mert van ott egy kisfiú, akit naponta emleget a kislányom, hogy leveszi a sapkáját, beszél az ágyban, rászórja a homokot stb. Mikor kérdeztük tőle, hogy miért üt minket, hol látott ilyet, akkor azt mondta, hogy ez a kisfiú ütöget oviban. Óvónénik is említették, hogy kicsit agresszív a kisfiú viselkedése. Viszont oviba járni szeret, nem sír reggelente, és ott sem napközben.

Én most 14 hetes várandós vagyok a kistestvérkével, akit egyébként nagyon vár. Magától néha elkezdi mondani, hogy hogyan fogja ölelgetni, puszilgatni, fésülni. Tehát örül neki, de persze attól még gondolom érzi a változást, nem tudom. Kb egy hónapja hagytuk abba teljesen a szopizást, ez szerencsére sírás nélkül, zökkenőmentesen ment. Nehéz ez, azért is, mert úgy érzem, hogy csak a mi lányunk viselkedik így. Nem láttam /nem hallottam senkitől még ilyet. A kis hiszti rendben van, de ez már őrjöngés. És ez is aggaszt, hogy nem lehet-e tényleg valami egészségügyi, lelki háttere ennek.

Köszönöm, ha tudnak tanácsot adni, mit tudnánk még kipróbálni. És ha meg tudják írni, hogy mi az, ami még belefér, mikor kell/nem kell szakemberhez fordulni?