Gyermeknevelés

#agresszió #dobálás #harapás

Kedves szakértők!

Kislányom 22 hónapos. Mosolygós, kedves, barátkozós, kiegyensúlyozott baba volt. Napirend szerint neveljük, 9 hónapos kora óta átalussza az éjszakát, a nappalok is rendben vannak,
szépen eszik is (most picit válogat, de nem vészes). Kíváncsi, nyitott, szeret odamenni gyerekekhez, felnőttekhez. Érdekli sok minden, sokat “olvas”, stb. Tv-t mobilt nem néz.
Még nem beszél, szavak első szótagjait mondja, mutogat, stb.

A viselkedése néha agressziót mutat, és az a kérdésem, hogy mi a teendő, mikortól jelent ez problémát (pl magatartás/viselkedészavar), és mikor kellene szakemberhez fordulni?
Időnként harap - pl mindkét nagymamát harapta már meg úgy, hogy véres, véraláfutásos seb keletkezett. Hajat is húz, belemarkol, kitépi. Néha üt, de ez nem vészes.
Mondjuk neki hogy ez fáj, mama sír, simi, stb.

Rendszeresen dobál. A tányért vagy ételt hónapok óta, akkor is ha befejezte, és akkor is ha valamit nem kér. Hónapok óta tart, semmi változás ebben, ha szépen kérem, ha erélyesen, ha szomorúan...semmi.
A tányért nem szeretném elvenni mert nem szeretném hogy éhes maradjon. Ha rászólok, sokszor vigyorog, vagy úgy néz mintha direkt csak azért is csinálná. Erőből földhöz csapja.

Emberekhez dobál tárgyakat, és ezzel fájdalmat okoz. Nem sikerül megértetni vele, hogy adja oda vagy tegye le. Nehéz könyveket, kockákat is. Tegnap egy anyuka volt nálunk a kislányával, az anyukához hozzávágott egy műanyag vödröt (a szemébe), a kislányhoz egy könyvet. Rászólok, de mintha nem érdekelné. Betettem a járókába, de ezt nem szeretném alkalmazni, mert megalázó.

Nekem nagyon kellemetlen az egész, hogy így viselkedik, és emiatt az emberek nem szívesen jönnek majd hozzánk, vagy ha gyerekekkel csinálja, nem lesznek később barátai, negatívan állnak majd hozzá.
2 napja kezdtük a bölcsis beszoktatást, a gondozó nénihez már hozzávágta az itatóját, könyveket, játékokat. Mások nem csinálnak hasonlót a csoportban.
A viselkedése nem a bölcsihez köthető, mert előtte is így működött, de félek hogy ott kevesebb figyelem jut majd rá, ezért durvulni fog.

Vannak feszültségek, veszekedések itthon, de ezeket nem lehet kiküszöbölni, mert vannak. Szerintem nem sok, kb heti 1 nagyobb veszekedés. Szakember szerint nem árt ha a gyerek hall/lát konfliktust, és annak a kezelését, így emiatt nem aggódom. Nem hiszem, hogy máshol nincsenek konfliktusok, így remélem nem ez okozza, de azért érdemesnek tartom megemlíteni.

Engem tekintélyelvűen neveltek, vannak komolyabb szorongásaim, nem akarom ezt a gyerekre továbbvinni, de fogalmam sincs hogy oldjam meg.
Nem vagyok az a sokat és túlzóan kedvesen magyarázós, türelmes típus, illetve elég fáradt is vagyok mindehhez (4-5 órákat alszom naponta, stressz, stb),
így azokkal a tanácsokkal sajnos nem tudok mit kezdeni hogy türelem, pozitív nevelés, még több figyelem, mert ennél többet nem tudok adni.

Férjem sokat van itthon, vele is sok a programja, ellátja, játszik, olvas neki. Nagymamákkal kb 2 heti rendszerességgel találkozik.
Gyerektársaságban alkalomszerűen volt csak eddig, inkább csak velünk.

Ezért is kérdezném, hogy nagyon elronthatunk-e valamit, ez életkori sajátosság, vagy érdemes megnézetni a gyereket szakemberrel?
Mire érdemes figyelni, mik lehetnek a komolyabb agresszió v viselkedés zavar jelei?
Köszönöm