Gyermeknevelés

#agresszió #üt #tesóérkezett #nemfogadszót #rosszanya

Kedves Szakértők!

Van egy mindjárt 5 éves kisfiam,aki mellé 3,5hónapja érkezett a kistesó. Már a terhesség során is voltak a kisfiammal olyan problémák, hogy ha megkértem valamire nem csinálta meg és dühében nekem jött, elkezdett ütni,rúgdosni. Ez a helyzet javult, mivel az apjának megszűnt a munkaviszonya,így április közepéig itthon volt velünk. Majd amikor visszament dolgozni, ismét előjött ez a probléma. Most már ott tartunk, hogy van amikor az apjának is többször kell szólnia, hogy megcsináljon valamit. Az apja nem egy türelmes ember, míg én képes vagyok könyörögni neki, szépen beszélni vele, ő rögtön ordít vele, volt párszor hogy meg is ütötte. Az apjának is többször el kell mondjam, hogy az agresszió csak agressziót szül.

Az elején tőlem is kapott párszor kicsit a kezére vagy a fenekére, miután 86.odjára ütött meg és nem hatott semmi, de sajnos ezzel csak rosszabb lett a helyzet. A kistesót nagyon szereti, puszilgatja, ölelgeti, venné fel, vinné játszani. Nagyon várta, mindig simogatta, puszilgatta a pocakomat. Ha végre elalszik a kistesó, oda megy és felébreszti, így kezdődik megint előről az egész altatás mizéria. Múlt héten sajnos annyira begurult, hogy a kistesó irányába is rúgott egyet, ha nem kapom rögtön fel, megrúgja. Ez csak egyszer fordult elő, azóta nem. Párszor mondta,hogy ő inkább húgit szeretett volna, nem kisöcsit és nem szereti. Mostanában inkább azt mondja, hogy én rossz anya vagyok és nem szeret. Ha az apja itthon van, nem bánt, de van hogy akkor is ötször kell neki valamit elmondani, mire végre megcsinálja. Ahogy elmegy az apja, azt hiszi,hogy ő a főnök a háznál és mindent szabad.

Próbáltam, hogy akkor nincs mese, nincs édesség, nincs játszótér, de csak rosszabb a helyzet. A "nincs édesség" pedig nem hat rá, megy és kiszolgálja magát, hiába teszem magasra vagy dugom el, felmászik már mindehova. Ha bezárom a szobájába szétrúgdossa az ajtót. Az utóbbi egy hétben miután bocsánatot kért a viselkedéséért elkezdte magát ütni és közben mondja, hogy ő hülye, buta. Mire én megölelem, próbálom lefogni, hogy ne üsse magát és mondom neki,hogy nagyon szeretjük, nem buta,nem hülye, ne csináljon ilyet. A kistesó mellett nem sok időm van rá sajnos, de próbálok vele szoptatás közben játszani,foglalkozni. Teljesen tanácstalan vagyok, segítségem nem sok van, csak apa. De ő is sokat dolgozik.

Amikor itthon van mindig besegít vagy a háztartásba vagy a gyerekkel. Nagyszülők vannak,de mindenki távol. A doktornőnk szerint próbálgatja a határait, legyünk türelmesek vele. Kaptunk tőle egy könyvet,amiben a nagytesó hasonlóan reagál a kistesó érkezésére. Együtt elolvastuk, kicsit segített is a helyzeten, azóta többet besegít a tesóval. De tegnap megint volt egy kirohanása. A helyzetet rosszabbítja, hogy nyári szünet van az óvodában így 0-24 együtt vagyunk. A terhességig velünk aludt, vagyis hol az ő ágyában hol velünk. Saját döntése volt, hogy hol szeretne aludni, nem erőltettük a külön alvást. Kb 3 éves koráig csak velünk aludt. Ahogy kiderült, hogy úton a kistesó külön került, nehogy megrúgja a hasamat. Sokszor aludt az apjával, hogy ne érezze magát kiközösítve. Most a kistesó alszik velünk egy ágyban, néha ő is átjön az éjszaka közepén, de úgy nem férünk el, illetve nagyon sokat ficánkol éjszaka, félek hogy megrúgja a kicsit. Párszor aludt vele apa a kanapén,de apának az kényelmetlen, így mostanában nem alszanak együtt.

Segítséget szeretnék kérni, hogy mit csináljak vele? Hogyan tudnám ezt az agressziót teljesen eltűntetni? Félek, hogyha már most így nekem jön, mi lesz később, a kistesót is nagyon féltem. Hogyan tudnám vele megértetni, hogyha rögtön megcsinálja,amire kérem,akkor több idő marad a játszótérre vagy arra, hogy csak vele foglalkozzak? Hasznos lenne, ha tesós könyveket olvasnánk? Tudnának ilyeneket ajánlani? Érdemes lenne pszichológushoz vinni vagy próbáljam meg más módszerekkel?

Annyival egeszíteném ki, hogy az oviban rendben van vele minden. Szót fogad, ügyesen megcsinálja a feladatokat,nem verekszik. Néha összevesznek egy-egy játékon, de az óvónők szerint az normális. Minden gyerek csinálja. Ezek alapján nem hiszem, hogy az óvoda el fog küldeni pszichológushoz vele. Persze megpróbálom, de szeptember közepen kezdődik az ovi neki, addig nem szeretnék várni. Ígyis félek, hogy el vagyunk már késve. Külföldön élünk, két nyelven beszél és ért a kisfiúnk. A magyar az anyanyelve. Én úgy gondolom, hogy magyar nyelven jobb lenne neki a pszichológus vagy? Külföldön élünk, két nyelven beszél.

Köszönöm a segítséget!