Gyermeknevelés

#tv #hogyan #mennyi #kell #szaranya #szelídhatárszabás

Kedves Szakértők!

Úgy érzem megbicsaklottam a TV témában, így szeretnék segítséget kérni. A fiam 3 éves múlt, most kezdte az ovit. Kb 2,5 éves korában kiműveltem magam a "TV és a felelős szülő" témában, korosztályának való "okosító" mesét kezdtem neki keresni (Bing) letölteni, és mindet részét megnéztem, mielőtt neki megmutattam. Ekkor még kitöltőelem volt a TV, hogy pl meg tudjak főzni egy ebédet, bekapcsoltam neki. Kábeltévénk sosem volt, reklámanyagot nem látott sosem (és ez látszik is rajta!) Odapillantgatott, játszott közben. Aztán idővel észrevettem, hogy az adott mese mennyire nincs rá jó hatással. Átvette a szereplők szokásait, de azok közül is szinte csak a rosszakat, illetve mivel abban a mesében minden részben a főszereplőt érte negatív érzelem, ez nagyon átragadt rá. Iszonyatosan idegesített. Hiába jó mese, amiben megoldást találnak a problémákra, majd a mese végén meg is beszélik a karakterek, mi volt a gond és hogyan oldották meg, ő csak azon rugózott hogy Bing szomorú.

Az sosem jutott el hozzá, hogy hogyan oldódott meg a gondja. Így ezt a mesét tiltólistára helyeztem, lett helyette más, kisebb mennyiségben. Mivel az új mesében (Lám a láma) voltak olyan epizódok (elhangzik benne a szörny szó) amiről tudtam, hogy baj lesz belőle, azokat eleve le is töröltem. A boltban álomgyerekként viselkedő, kosaramat húzó, kért terméket a kosárba rakó semmiért sohase hisztiző gyerekem egy nap, a mesében látott jelenet hatására felrúgott egy toronymagasra pakolt cipős doboz piramist, amiben pár doboz meg is sérült, illetve kiborult az egész mindenség, majd a földre esett dobozokat rugdosva őrjöngött, hogy "haza akarok menni". Ezt is a mesében látta. Akkor itt szépen ezt a mesét is levettük a műsorról, lett helyette Láng és a szuperverdák.

Gondoltam, mivel ebben nem teljesen hétköznapiak az események, nem fogja tudni annyira átültetni a saját világába, így kisebb rizikófaktornak éreztem egészen addig, míg atomjaira nem verte egy (nem olcsó) legó építményét, mert a Lángban is szétverik a robotokat. Na, és itt jött el az a pillanat, ami 1 éven át érlelődött (bár ezalatt az 1 év alatt is voltak szünetek), hogy itt a vége, nincs tv nézés, mert teljesen mindegy mit lát, iszonyatosan erős hatással van rá, mese alatt kifolyik az agya, minden nap követeli az "adagját" (eddig napi 20 perc volt, szigorúan délutáni alvás után, ha az alvás elmaradt, mesét sem nézhetett.) Zsákutcába kerültem, mert minden nap kéri, hol könyörög, hol egy órát szenved látványosan a szőnyegen, hogy már pedig ő akkor is, hol hisztizik, hol a szívem szakad meg érte, olyan fejet vág. Én úgy gondolom, hogy ez a tudatos odafigyelés amit az elmúlt egy évben tanúsítottam, engem kell igazoljon, miszerint az én gyerekemnek nem való a TV, mert nem tud mértéket tartani, illetve túlzottan átmossa az agyát, és a látottak helyettesítik a saját kútfőből merített játékötleteit. Viszont azt sem gondolom életszerűnek, hogy teljes mértékben megvonjam tőle.

Ő nagyon a szokások rabja, csak keretek közt tartva működik stabilan, olyan, mint én. Így az pl. nem működik, hogy egyszer nézhet, egyszer nem, mert abban nem látja meg a rendszert, nem érti miért, és ez felzaklatja. Már a kérdésére is úgy válaszolok, hogy mi lenne, ha inkább ezt vagy azt csinálnánk. Ezt többnyire elutasítja, mert ő ragaszkodik a mesenézéshez, hisz tegnap is nézett ilyenkor mesét. Próbáltam már elvonókúrát tartani. Most ott tartok, hogy a mesére irányuló kérésekor felsorolok ezer dolgot, mennyi mindent nem tudunk csinálni a tv miatt. Pl. ovi előtt akart mesét nézni. Mondtam neki, hogy el fogja venni a mese az időt, így nem tudunk összebújni. Azt mondta nem baj, én meg kíváncsian várva a fejleményeket, megengedtem. Megnézte a mesét, én pedig (tudván a következményeit) megtagadtam a bújást. Mivel mese alatti önkívületi állapotában felöltöztettem, és azonnal vágtam is be a kocsiba, és indultunk, ahogy vége lett.

Természetesen borzasztó rosszul viselte, az oviban is egész nap lézengett csak. Sajnáltam, sírtam én is itthon egész délelőtt, és lehet rosszul tettem, de mindenképp szerettem volna terhet tenni rá ezzel kapcsolatban, hogy érezze a döntései súlyát, és hogy nem a levegőbe beszélek, amikor azt mondom, elveszi a tv az időnket. Illetve történt olyan is, hogy zálogba tettem egy-egy játékát. Hogy oké, nézhet mesét, de akkor a tv elveszi egy játékát. Nem baj. Ezt egy jó ideig csináltam, míg már alig maradt elöl játék. Minden alkalommal orbitális hisztibe torkollott a folyamat, de kitartottam, vigasztaltam, hogy legközelebb akkor ne a TV-t válassza, hanem inkább a játékot, amivel együtt játszunk. De ezekből nem tanul, mindig a TV mellett döntene, és nem érdeklik a következményei, amíg nem szenvedi el azokat. Most teljesen tiltólistás a TV, fontolgatom, hogy a háztartásból is kikerül a készülék, mert akkor biztos nem lesz kísértés.

Tudom, hogy iszonyatosan szigorúan kezelem, ezért is írtam ekkora szentbeszédet, hogy lássátok honnan hová jutottam a mérlegelésben, az egyensúly megkeresésében, hogy ez nem csak 1-1 alkalommal felmerülő probléma, hanem teljesen átszövi az életünket. Nem tudom, ebben a témában kell-e engednem, ismerve a "kórelőzményeket". Nem tudom, rosszat teszek-e, ha teljesen elszigetelem a médiától (nem telefonozhat, nincs tablet). Lehet, pont a túlzott "tiltás" miatt akarja ennyire? Másoknál, akik teljes átvilágításban élnek facebookon, és a gyerek minden mozdulatát posztolják, az összes fotón megy a háttérben a Minimax, Youtbe, a gyerek ott eszi előtte zacskóból a pudingot (mikről maradok le reklámok híján!), anyuka meg teletűzdeli szívekkel a képet, hogy milyen aranyos. Hát az én gyerekem nem kap zacskóból pudingot, és nem nézhet korlátlanul TV-t, viszont mind a puding, mind a TV kapcsán úgy érzem, a gyerekem büntetésnek éli meg, hogy a felesleges dolgoktól próbálom kímélni (mérsékelt mennyiségben kap cukrosat) vagy megszabadítani (TV).
Mit csináljak? Mit tennétek? Nálatok hogy alakul a TV-zés?
Hol rontottam el?

Köszönöm