Gyermeknevelés

#testvérféltékenység #öningerlés #engedjükvagyne

Kedves Szakértők!

3 hónapja adtam életet legkisebb gyermekemnek, kb két hónapja a nagy (2 éves) mikor épp "unatkozna", lefekszik hasra a foldre, ágyra, lábunkra és fel-le mozgatja a kis popóját. Itt olvastam már, hogy nem kell tiltani, sem különösebben számba venni és a karantén miatt azt sem tudom, hogy csinálná e máshol, hogy csak itthonra korlátozzam. De nem tudom, hogy ez jöhetett e elő amiatt, hogy érkezett a testvére. És ha igen, hogyan kezeljem, továbbra is mantrázzam, hogy csak földön/ágyon csinálja (ha az én lábamon csinálja, az nagyon zavar) és csakis itthon?

Talán amivel még egyidőben kezdte ez, az a bilire szoktatás. Ugyan nem erőltetem, de mikor ráül ha csak pár csepp is, de rögtön van a bilibe, szóval érti, hogy oda kellene és már két alkalommal ő szólt amiatt, hogy menni kell. Rossz élmény ezzel nincs. Még nem beszél, csak szótagokat mond néha, talán most fog belendülni a beszéd. Napi egy meseolvasás van, többször nézegetjük a könyveket. Általában délelőtt, amíg szoptatok, de néha tovább is megy a mese (nem tv-ről) de utóbbiból is a tartalmat én határozom meg. Úgy másfél éves koráig nem nézhette, aztán nem is érdekelte majd most, amikor nyílik a kis értelme, igényli, de jól elterelhető mással is.

Elnézést ha kusza, de nem tudom hogy mi mivel lehet összefüggésben. A kérdés az, hogy mitől alakulhatott ki ez az öningerlés és kell-e korlátozni? Mi a helyes ilyen esetben, feltárni a miértjét? Néha úgy érzem, hogy a hiányom miatt csinálja. Köszönöm a válaszokat!