Gyermeknevelés

#rágcsálás #cumi #leszoktatás

Kedves szakértők!

Kislányom 20 hónapos múlt, szépen fejlődik, nagyon okos, mindent megért, szavakkal is kifejezi már magát, szóval lehet vele szót érteni. (Pl a minap játszótérre szeretett volna menni, de esett az eső. Pár napra rá nem volt rá idő, és mikor ezt mondtam neki visszakérdezett, hogy "víz?" Ezt csak azért írom le, hogy lássák, ilyen szinten össze tudja már kapcsolni az ok-okozati összefüggéseket). Az a probléma állt elő, hogy minden egyes cumit szétrág. Jelenleg még csak 12 foga van, így lehet, hogy a fogzás miatt teszi, de néha azt látom, hogyha elmereng valamilyen játékban, mesekönyvben, akkor is csinálja, közben jókedvű, ezért feltételezem, hogy ez már egy rossz szokássá alakult az esetében, és nem feltétlenül a fogzás a háttere. Már próbáltam elmagyarázni, hogy ha mindet szétrágja nem kap újat, volt hogy együtt dobtuk ki a kukába, hogy lássa tényleg nincs többé. Adtam neki rágcsálnivalót, pufit, almát, sajtot, kiflit, rágókát, de hatástalanok. Semmi nem vezetett eredményre, így azt mondtam, hogy a cumitündér mérges lett, és elvitte a megmaradt cumikat.

Tegnap este kérte elalváshoz, így én "felhívtam"a tündért, hogy megkérjem, egyet adjon vissza neki, és elmondtam, hogy Viki megígéri nem rágcsálja őket többet. Kimentem "beengedtem" az ajtón míg a kislányom a szobában várt az apukájával. Eleinte ledöbbent, hogy tényleg létezik a tündér, hiszen itt volt, anya be is engedte, de utána nevetett rajta, és bólogatott, hogy többet nem rágcsálja. Ma délelőtt ismét szétrágott egyet, pedig többször figyelmeztettem, hogy nem szabad. Természetesen nem az anyagi oldal ami aggaszt (ez is bosszantó, hiszen napi 2-3 cumi landol a kukában), hanem az, hogy mi van ha úgy rágja le, hogy nem veszem észre, mert épp vezetek, főzök, vagy esetleg éjszaka. Attól félek megfullad a lerágott résztől. Ezért bennem felmerült, hogy talán itt a leszoktatás ideje. Itt ismét probléma merül fel, mivel imádja a cumit, nagyon ragaszkodik hozzá, látszik, hogy lelkileg még nem áll készen elengedni.

A férjem szerint elalváshoz kapjon cumit, napközben ne. Én úgy érzem, ez csak összezavarná, hisz ő még a nap minden szakaszában igényli és kéri, ráadásul egy hihetetlen határozott, kitartó, erős akaratú gyerek, és ha napközben sír, akkor Őt nem fogja vigasztalni, hogy majd este odaadom. Ugyanakkor nem lenne szívem hagyni, hogy minden este cumi nélkül álomba sírja magát. Önök mit tanácsolnak? Ha a leszoktatás mellett döntünk, ez történjen fokozatosan, ahogy a férjem javasolta, vagy ha egyszer elveszem, akkor ne adjam oda többet. Fájt látni, ahogy a délutáni alvásnál is sírt cumi nélkül, de ilyenkor eszembe jut a fulladás veszélye, és, hogy inkább Ő sírjon most, mint később mi. Ha esetleg tudnának ajánlani, valami nehezen szétrágható terméket annak is örülnék, hiszen tudom, hogy számára ez egy lelki megnyugvás, biztonságérzet, anyapótlás, de ha mégis a leszoktatásra kerülne a sor, akkor nem tudom melyik módszerrel teszek jót, vagy ártok többet.

Szoktassam le, vagy kitartóan vegyük a cumikat napi szinten és "álljak lesben", hogy még mennyi tartja azt a cumit, míg egyszer csak befejezi? (Ezzel kapcsolatban a fulladásveszély mellett, még annyi a problémám, hogy nem szeretném benne kialakítani azt a képet, hogyha valamit tönkretesz, akkor semmi gond, majd anya és apa vesznek újat, a férjem szerint azonban túl szigorú vagyok, és nem tilthatok meg mindent.) Illetve még annyi a kérdésem, hogy ezzel a tündéres történettel nem ártottam neki? Én nem látok rajta félelmet, vagy változást azóta. Teljesen tanácstalan vagyok ebben a témában, a segítségüket előre is köszönöm.