Gyermeknevelés

#dekoncentráltság #másikvilágban #düh #kudarctűrés

Tisztelt szakértők!

4 éves fiamhoz szeretnék segítséget kérni. A gyermekről általánosságban: Bölcsis és ovis gondozók visszajelzései alapján az átlagnál jóval fejlettebb értelmi és érzelmi intelligenciával valamint szókinccsel rendelkezik. Nagyon empatikus, kifejezetten érzékeny, érző gyermek, nagyon nyitott a világra, sokat kérdez, minden érdekli. Húga születése kapcsán megismerkedett a kromoszómákkal és a sejtekkel, az utcán sétálva a nagy szürke doboz kapcsán a transzformátorral, 2 évesen a gravitációról társalgott, most 100-ig számol, betűz, stb. Félre ne tessenek érteni, nem vagyunk teljesítmény kényszeres szülők, nem célunk az ilyen irányú túlfejlesztés (kicsit félek is, hogy mi lesz így a suliban), de ha kérdez, válaszolunk. Nem akarom letörni, hogy ehhez még kicsi vagy vagy hasonló degradáló, eltávolító mondatokkal. Olykor-olykor ráfügg 1-1 témára és akkor ömlenek a kérdések hetekig, mi meg ennek megfelelően mesélünk és keresünk meséket. Villámlás fizikája, napenergia, űr, szociológiai kérdések, mindenevő a gyermek.

Nevelési elveink:
Igyekszünk a pozitív fegyelmezés eszköztárát alkalmazni, rengeteg fizikai kontakt van közöttünk, igyekszünk sokat ölelkezni, bújni, dögönyözi. Sokat dicsérünk, a büntetés, fizikai erőszak nem használt módszerek a családban. Távol vagyunk a tökéletes szülőktől, olykor 1-1 kiabálás vagy a "hozott, degradáló, szarkasztikus" rossz stílusú kommunikáció becsúszik nehezebb napokon sajnos. Nagyon ritkán be van küldve a szobájába (amikor tényleg elszakad a húr), de olyankor rögtön kapcsolunk és megyünk utána, bocsánatot kérünk tőle, megbeszéljük. Férjem sokat dolgozik sokszor sokáig HO-ból, én sokat szoptatok, ekkor telefont nézek, tájékozódom, vagy csak elütöm az időt. Ezen dolgozom, de ezek a lopott percek jelentik a kikapcsolódást, és sokat tanulok közben. Erre jön a háztartás, ügyintézés, kisbaba, stb, stb,.

Énidőm gyakorlatilag nincs. Gyermeknek képernyőidő van, nem kötött, hanem amikor az igény és a helyzet úgy hozza. Korlátozott és folyamatosan felügyelt Youtube fiókja van, itt sok-sok ismeretterjesztő anyagot néz (Egyszer volt az élet mesék, Hogyan működik röviden-tömören, hogyan készül - Gyetván Csaba, stb.), meg a klasszikus meséket (Bogyó és babóca, Bing, illetve a számomra végtelenül irritáló játékmeséket). Pixar és Disney mesék mennek még valamint Mása és a medve. Szóval ellenőrzött a médiafogyasztása. Kábel TV-nk nincs. Ez az idő napi 0-2 óra között mozog, naptól és helyzettől függetlenül. Tegnap szülőin voltam, mesét nézett (1,5 óra), szombaton, vasárnap egy percet sem. Rendkívüli esemény, hogy Májusban megszületett a testvére, akit iszonyatosan várt. "Adventi" naptárat csináltunk, segített készülődni, jött a vizsgálatokra. Szerencsére nagyon nagy a szerelem a mai napig. Sokszor túl nagy, rá kell szólni, nehogy összenyomja a kicsit.

Másik említésre méltó dolog, hogy mi nagyon szigorúan tartottuk a karantént. 20/21-es tanévben kb pár hetet volt oviban, férjemmel Home Office-oltunk, én terhes voltam, szóval nehéz volt neki, de le a kalappal, jobban bírta, mint mi. Sajnos e miatt benti gyerkőc lett, nehéz kirángatni, de ha kint van imádja. Panel legtetején lakunk, kimenni egy fél örökkévalóság. Nagyszülők... próbálom szépen fogalmazni... az én oldalamról nincs érdeklődés, nem jönnek, a férjem oldalán nagyon-nagyon messze van, de 1-2 havonta egyszer eljön a mama 2-3 napra. A karantén alatt ez nem volt lehetséges a határzár miatt sem.

A problémák, amihez tanácsot/segítséget szeretnénk kérni:
1: Nagyjából 1-2 hónapja egy álomvilágba költözött. Nem figyel, ha szólunk, eltéved menet közben. Pl. mondjuk, hogy menjen pisilni lefekvés előtt, majd elmegy a mi hálónkba vagy a fürdőszobába. Kéejük, hogy öltözzön, de ő csak áll és birizgál valami szöszt. Az evés egy fél élet, játszik, bambul. Megállás nélkül jár a keze, zizeg, matat valamit, vagy a lába jár evés közben. Ma reggel azt beszéltük, hogy kitalálunk valami varázsszót, és ha ezt hallja, megpróbál figyelni. Még nem tudom, hogy ez működni fog-e.

2: A folyamatok nem mennek a rutinfeladatok kapcsán. Pl ma az oviban alsónadrágban ül, kérdeztem, hogy mi következik? Válasz, a cipő. Nem azért, mert nem tudja (szerintem), hanem mert nem figyel. Ellenben lépésről lépésre tudja az amerikai autómosók fázisait, üzemeli a mosó-mosogató gépeket, sütőt, stb. Szóval a hiba nem a felfogóképességében van, hanem mintha unná a napi dolgokat. Viszi a pohár vizet, nem figyel, kiömlik, stb. Ilyenkor figyelünk, hogy szidjuk le (sajnos ez sem mindig sikerül), hanem elmondjuk, hogy balesetek vannak, javítsa ki, törölje fel.

3: Lehet, hogy ez még rendben van az életkorát figyelembe véve, de rákérdeznék, ha megengedik. Kudarctűrés kapcsán igen rosszul állunk. Társasjátékban ha nem nyer, sírni kezd, teljesen elkeseredik. Ha nyer, a mennyekben van. Nagyon sokszor nagyon boldog, mindennek örül, de sok mindenben versenyt lát és tényleg megviseli, ha nem ő nyer (pl ki ér fel előbb a lépcsőházban).
4: A düh. Sokszor, nem mindig, ha igazságtalanság éri (pl. nincs több játék, csendespihenő van) dühös lesz. Klasszikus tünetek: arca durván eltorzul, felhúzza a vállát, kezeit ökölbe szorítja és morog felénk fordulva. Ilyenkor mindig elmondjuk, hogy joga van az érzéseihez, lehet dühös, ránk is, de nem mindegy hogyan vezeti le. Próbáltuk a dühpárnát, a kiabálást, de valahogy nem jön ki. Ott vagyok vele, hergelem, vele próbálok kiabálni, csapkodni, de akkor nem adja ki. Van egy plüssróka, akivel ilyenkor boxolunk, jól elpáholjuk, de ilyen esetekben nem csinálja, csak ha játszunk. Keressük a mószert, hogy hogyan vezessük le, még nem találtuk meg.

5: Amikor rosszat csinál, baleset történik elszalad, bebújik a szobájába, összekuporodik és befogja a szülét. Nagyon sokszor mondjuk neki, hogy itt vagyunk neki akkor is ha rosszat csinál, vagy ha vele történik rossz dolog, de tudnunk kell róla, mert csak így tudunk segíteni. Nem nyílik meg ilyenkor, bezárkózik, és ha tudom, hogy mi történt, akkor rávezető kérdésekkel bólogat, ha nem szólal meg. Ha nem tudom, hogy mi a baj, akkor nem sok esélyem van, csak találgatok. Nem szól. Amikor megkérdezem, bólogat, hogy azért nem szól, mert nagyon szégyelli magát. Ezzel több problémám is van: Ha tényleg baj van (ég a ház, akármi) és nem mondja el, a megoldásra fordítható idő fogy, és nagyobb baj is lehet. A másik, hogy nem nyílik meg. Félek, hogy mi lesz így az iskolában, oviban, ha történik valami. Érzem a dolog súlyát, a türelem és figyelem ilyenkor végtelen, de egyre jobban feszítenek az ilyen helyzetek.

Összességében úgy vélem, hogy nincs nagy baj, de szeretnék segíteni, szeretném megoldani a fentieket az ő és a magunk érdekében is. Nagyon sokat írtam, elnézést kérek, de fontosnak láttam kontextusba helyezni a kicsit, hogy teljesebb képet kapjanak. Nagyon hálás vagyok minden kis információmorzsáért és segítségért.
Köszönjük szépen a munkájukat és minden jót kívánok Önöknek!