Gyermeknevelés

#vígasztalás #nemengedi #nembújik

Kedves Szakértők!

Most lesz 2 éves, és igazából soha nem volt egy bújós baba, de egyébként nagyon szociális, és okos kisfiú. A problémánk az, hogy ha bármi bántódása van, pl. elesik, akkor nem engedi magát megvigasztalni, megölelni, ha megpróbáljuk, ellök magától, és arrébb megy, ott sír, vagy bebújik valami mögé - kéri a maciját vagy a cumiját és úgy vigasztalódik meg, hiába szeretnénk megölelni. Ha valami külső dolog miatt pl. megijed valakitől, valamitől, akkor jön egyedül oda, hogy "megvédjük".
Azt gondolom, hogy válaszkészen neveltük, mindig reagálunk a sírására, bánatára, de már arra gondoltam, mi rontottunk-e el valamit.

2 hónapos kora óta átalussza az éjszakát, és a cumival, macival altatja, nyugtatja meg magát akkor is, de ezt sem mi erőltettük, hanem már pár hetes korában akkor aludt csak jól ha letettük és békén hagytuk. A kezünkből is folyton kimászott, feszítette magát, tekergett. Egyedül a hordozókendőben nyugodott meg, de akkor is egy negyedórás toporzékolás után lazult csak el.

Tehetünk valamit érte, hogy jobban meg tudjon vigasztalódni velünk is, és ne meneküljön el a bajával egyedül? Vagy hagyjuk, ha ez neki így "jó" és ne erőltessük rá magunkat?
Köszönöm szépen előre is a válaszokat!