Gyermeknevelés

#kiabálás #türelmetlenség

Kedves Szakértők!

Problémám röviden, hogy 2,5 éves kislányommal mostanában gyakran előfordul, hogy kiabálok. Nagyon szégyellem magam, még egy kisebb pofont is kapott egyik nap,
mert 1 hónapos kis testvére fejét megütötte, most már sokadszorra. Épp mindannyiunknak nagyon nehéz napja volt.

Tudom, hogy hozhattam gyerekkoromból és sokszor eszembe jut, hogy most rácsapok, ha épp hisztizik, de eddig nem történt meg. Viszont ez a legutóbbi eset nagyon megviselt,
hogyan tudnám magam nagyobb türelemre inteni, és javítani a helyzeten, hogy ez többet ne forduljon elő. Tudom nehéz most kislányomnak, de úgy érzem a kezdeti nehézségeken túl vagyunk,
most már újra lehet vele beszélni es ritkák a hisztik. Nem akarok olyan anyukája lenni aki megüti.

Ebben kérnek segítséget, hogyan tudom leküzdeni. A másik pedig, hogy egy ilyen vita mennyire maradandó a kislányomban, milyen mely nyomot hagyhat benne?
Utána mindig bocsánatot kérünk egymástól és jön bújik oda hozzam. Nagyon rosszul érzem magam.
A kiabálás mennyire van rá rossz hatással? Hozzáteszem akkor kiáltok rá, amikor mar sokadszorra nem ért meg valamit amit egyébként tud.
Nem úgy van nevelve, tanítva, hogy semmit se szabad neki. Ritkán mondtam neki, hogy nem, vagy nem szabad, csak amikor nagyon muszáj volt.

Nagyon okos, értelmes, nem olyan, mint egy 2,5 éves. Kistestvére születése után, 2 nagyon nehéz hetünk volt, úgy éreztem kicsit elveszítettem őt. De most már érzem, hogy visszatalált hozzám és nem akarom tönkre tenni a szoros kötelékünket. Remélem nem okoztam benne törést. Kettő hétig még testvérével együtt szopizott, de nekem kellemetlen volt, ezért elválasztottam. Egy este sírdogált utána, a többi nap tudta,
hogy ő csak oda bújik. Nem is mondja, úgy tűnt jól fogadta, de gondolom ez is megviselte.
Tanácsokat szívesen fogadom, és nagyon érdekel, hogy ezekből mi marad meg a kislányomban vajon. Vagy idővel elfelejtik a gyerekek? Köszönöm szépen